Nincs bor, nincs írás. Valahogy így telnek mostanság a napjaim. Annyi minden történt, hogy közben nehéz volt az apró örömökre koncentrálni. Aztán szembejön egy bor és megmutatja, hogy az apró örömök nélkül nem tudunk nagyobb célokat sem elérni, magasztosabb eszményeket üldözni, vagy megküzdeni a lényegesebb gondokkal.
Néhány héttel ezelőtt Nemesnádudvaron jártam, egy gyerekkori barátom meghívására, aki az echte pesti értelmiségi létet cserélte fel Nádudvar hatalmas sváb házaira és borászainak vendégszeretetére és barátságára. Nem mondom, hogy nem járt jól!
Magyarországon a pincefalu minősítés alatt olyan települést értünk, ahol a pincék/présházak száma százas nagyságrendű, ezek az épületek összefüggő, rendezett területen helyezkednek el és a település mindennapjait szervesen átszövi a szőlő- és borkultúra. Hazánkban jelenleg 10 ilyen települést tartanak számon.
-
Látogatás Németh Áginál
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Két fehér, két vörös
-
CEUCO Aurum-díj a palkonyai Vaj Bisztrónak
-
Egy könyv: Borgőzös évszázadok
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 2.
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 1.
-
Jammertal borok a Búsuló Juhászban
-
Magyar borok fesztiválja a PIM-ben
-
A Kozlovic borászatban jártunk
-
Világ olaszrizlingjei, egyesüljetek!
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
