Kevés kóstoló miatt utazom már el Budapestre, egykor nem így volt ez, de kevés az idő és számolatlanul szaporodnak az események. Maradt nekem a furmint és az olaszrizling, ez a két fajta áll talán hozzám a legközelebb, így a februári furmintos és az októberi olaszrizlinges kóstolók minden évben kötelezőek. 

Különleges és rendhagyó élményben lehetett része azoknak, akik néhány hete elfogadták a Bodri Birtok meghívását. A pincészet által támogatott Klein Dávid expedíciós hegymászó tartott ugyanis fényképes élménybeszámolót a 8163 méter magas nepáli csúcs, a Manaszlu megmászásáról.

Már egy ideje kallódik itt ez a beszámoló, a print verzióval annyira behavazódtunk, hogy alig marad idő webre tölteni. Viszont a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka Szabó Zoli tematikusában dél-balatoni borokat kóstoltunk nem is olyan rég, méghozzá teltházzal. Nem titkolhatom, hogy elfogult vagyok. Én balatoni lánynak születtem és ott is nőttem fel, bár szőlővárosom – egyelőre - nem része a Balatonboglári borvidéknek.

Januárban nincs túl sok boros program, kivéve Vince-nap környékén, amikor sűrűsödnek a borszentelések, dűlőjárások, koccintások minden borvidéken. Bár Szekszárd még nem jeleskedik annyira ennek a neves napnak a megünneplésében, arra kértük Berni kolléganőnket, maradjon helyben (hiszen nem kell Mádig menni minden évben), borturistáskodjon helyben. Berni Faluhelyet választotta évkezdésnek, ahol disznóöléssel kombinált dűlő- és pincebejárás szerepelt a programban.

Néha jólesik statisztikázni, számokat böngészni, kilesni az adatokból, hol is tartunk, már ha lehet ilyent. Főleg januárban, odakinn hol esik, hol fagy, hosszú estéken volt időnk 12 rangos nemzetközi borverseny adatait összevetni, hátha segít jobban látnunk. Azt már előre mondjuk: a magyar érmek 36 százaléka abból a borrégióból származik, amely térség a magyar bortermelésnek csupán egytizedét adja. Vannak fényesebb érmek, nagy dicsőségek és olyan versenyek is, ahol még lehetne javítani. Jöjjenek a számok!

A sikeres novemberi Franc&Franc rendezvény visszhangja volt jónéhány meghívás, itthoni és külföldi eseményekre, így érkezett a kedves invitálás, mutassuk be a villányi franc-sort az amszterdami Wine Professional nevű szakmai borkiállításon. A borok még decemberben útnak indultak, Horkay Andrással vasárnap repültünk utánuk. Miután veszteség nélkül megérkeztünk, 11 villányi vörössel karöltve népszerűsítettük a magyar bort két napon át.

A cirfandli kapcsán már régóta tervezek írni egy cikket, tipikus példája a kereslet és kínálat teljes összehangolatlanságának. A cirfandli a Pécsi borvidék egyetlen fajtája, amivel azonosítani tudják, ami egyedivé teszi, és amire van (és még bőven generálható) jelentős kereslet. Mégsem akarják termeszteni, tisztelet a kisszámú kivételnek. Hogy miért?

Nemrég összejöttünk egy baráti évzáró kóstolgatásra, jóbarátunk pincéjében borfelesleg keletkezett, azaz apasztani kellett a készletet, mert tárolási térfogatgondok akadtak. Egytucat bort tudtunk bevállalni azon a délutánon, most egyet kell kiemelnem közülük.