Két év telt el. Két éve „lakunk albérletben”, azaz jelenünk meg a Made in Pécs mellékleteként. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy amikor nehéz helyzetbe kerültünk, akkor befogadtak bennünket, de mint minden albérletben élő, mi is saját lakás után vágytunk. Ezért jövőre újra, ahogy régen és mégis máshogy. 

Francia-magyar borünnepet rendezte novemberben a Villányi borvidéken: a cabernet franc fajta népszerűsítését segítette az a kétnapos rendezvény, ahol szakmai tanácskozás, nemzetközi kóstoló és közönségnap is szerepelt a programok között. A Villányi Franc márkanév tavalyi bevezetésének folytatása volt idén a másik jelentős termőhely, a Loire-völgy borászainak és borainak meghívása.

Ma este, amikor bort bontok és ezt a bejegyzést írom, nemzeti gyásznap van. Nem magyarázom túl, mindenki látta, olvasta, hallotta. Ezért francia bor kerül az asztalra, egyéves emlékeim szerint nem is akármilyen. Kicsit kilövöm a netet, kikapcsolom a tévét, ez a háború most kicsit távolabb kerül, legalább pár órára. Volt belőle nekem már elég. Ez a pár óra legyen egy francia boré.

A tavaly bejelentett Villányi Franc piaci megismertetése közel másfél éve aktívan zajlik, itthon és külföldön is voltak tematikus fesztiválmegjelenések, mesterkurzusok, kóstolók. November végén egy még izgalmasabb és különlegesebb, de mindenképpen eddig ritka pillanat következik: villányi és Loire-menti cabernet franc borokat kóstolhatunk egymás mellett, de nem vetélkedve. A cél a fajta népszerűsítése, a két talán legfontosabb termőterület borain keresztül.

Kevesebb év maradt ki, mint ahányszor ott voltam. Hiába nem szeretem a tömegrendezvényeket, leginkább a tömeget, de legalább egy fél napra, egy délutánra-estére mindig elnézek a Villányi Vörösborfesztiválra. Jó apropó a Borakadémia, ahol idén is kiváló villányi borászokkal beszélgethettem, de ilyenkor jut idő másra is.