A keddi kóstolók sorát folytattuk nemrég, bár a Húsvétot követő pár nap igencsak húzós-szervezős volt (borszeminárium, Portugieser du Monde és zárásnak egy borszakkör), így csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzetekből olvasható változatot írjak meg. Az eleje még nagyon jónak tűnt, a végére bepunnyadt a sor, a vörösek nem voltak kiemelkedők.

A Portugieser du Monde-ra jelentkezett a Lantos Borászat Soltvadkertről, nyertek is egy ezüstöt, de nem is annyira mellesleg küldtek még pár tételt, kóstoljuk meg, mi is készül a házuk táján. Nem voltuk restek, s bár SzabóZé épp nem volt itthon, nekiestünk a főleg fehér sornak. Csalódás nem igazán volt, talán csak egy-két bornál hümmögött a kóstolótársaság.

Az egyik keddi kóstolóra érkezett egy karton bor Tokajból. A Holdvölgy Pincészetet jómagam kevésbé ismerem, azt viszont tudom, hogy a borászuk Gincsai Tamás, aki egykori vylyanosként részt vett egy-két pécsiborozós kóstolón is. A borok vakon érkeztek, de hát Tokajt illik felismerni egy bármilyen sorban, harminc bor közt is. 

Másodszor rendeztük meg a Portugieser du Monde-ot, a portugieser-termelők és borok nemzetközi szemléjét: a borversenyre hat országból 72 minta érkezett, míg a nyílvános kóstolón több mint 20 pincészet boraival találkozhatott a közönség. Az egyre több szálon nemzetköziesedő szemle zsűrije megismerkedhetett Péccsel és Villánnyal, mi pedig eddig ismeretlen borvidékek és termelők oportóival. Három champion, 19 aranyérmes, no meg az ezüstösök, a teljes lista a hajtás alatt.

Még két nap és indul a Portugieser du Monde, hét ország portugiesereinek megmérettetése, majd zárásként egy közönségkóstoló a pécsi Zsolnay Negyedben. A nemzetközi zsűri három kategóriában oszt ki egy-egy champion–díjat, valamint arany- és ezüstérmeket, a legtöbb díjazottat meg is kóstolhatjuk szombaton.

A siller igazi hangulatteremtő bor. A Fuxlik pécsi bemutatkozása sikeredett az egyik leghangulatosabb borszakkörré, túlcsordultunk létszámban és vidámságban egyaránt. Tizenhárom sillerbort kóstoltunk végig, félidőben vacsoráztunk is, szekszárdi vendégeink reményeink szerint szép emlékekkel távoztak. Nekünk tetszett az este, a Fuxlik, noha tudjuk, hogy nem az műfaj fogja megváltani a borvilágot, de mindenképpen szimpatikus színfoltja a magyar bortérképnek. Kis kalauz tizenhárom Fuxlihoz.

Bor-Bokszra gyűltek a borszerető emberek egy hete a Kalamárisba, villányi és szekszárdi kihívók voltak a borkóstoló terítékén cabernet franc formájában. Élénken élt még a legutóbbi pinot noir gála az emlékünkben, ahol némileg szélsőséges volt a borok palettája, itt ezúttal erről szó sem volt, azt mondhatjuk, hogy az itt szereplő összes tétel, szinte kivétel nélkül hoztak egy jó színvonalat, egy-egy igazán kiugró eredménnyel megspékelve.

Úgy kezdtem első szlovákiai pincetúrámat, hogy a határtól számított negyedórán belül összetörtem a kocsimat. A részletektől eltekintenék, de némi segítséggel közlekedésre alkalmassá tett járművemmel azért eljutottam Trnavába, azaz Nagyszombatra. A város melletti szőlőhegyen, Suchá nad Parnouban, azaz Szárazpatakon megpróbáltam megfeledkezni az autóról és a borokra koncentrálni. Szívélyes vendéglátóim voltak, két pincészetnél is betekintést nyerhettem a borok és készítőik világába, az autószerelő számláját látva azt nem mondhatom, hogy megérte odamenni, de aztán mégis.

Két borvidék két kiemelkedő borásza, dr. Bodri István és Kovács Sándor fogott össze és rendezett közös borvacsora estet Pakson, a Fabro Pincében. Valódi gasztronómiai élményben volt részük a vendégeknek, hiszen a változatos fogások felvonultatása jól illusztrálta a magyar konyha sokszínűségét, mellyel a színes borpaletta tökéletes összhangot alkotott és rendkívüli harmóniát sugárzott. 

Március 20-án tartották Budapesten a Macaron Napot. Ez egy rendszeresen, ezen a napon megtartott nemzetközi esemény, ahol a színes kis sütemények játsszák a főszerepet. Hagyományosan Párizs a “süti ünnep” fellegvára, de immár harmadik éve hazánk is csatlakozott ehhez a kedves kis mozgalomhoz.