A borszakkör zárásaként arra jutottunk, hogy a nyaralást készítsük elő, vagy helyettesítsük egy kis adriai kóstolóval. Nyolc fehérbort gyűjtöttünk össze, nem volt egyszerű, de végül összejött nyolc fehér fajta, öt délről, három északról, még halat is sütöttek nekünk a Pezsgőház konyháján, jöhet a beszámoló.

Némi szünet után folytatjuk a keddi kóstolókat, annyi bor jött össze, hogy ketté kellett osztanunk, 60 bor sok lett volna egyszerre, az első etapban a fehérek és rozék voltak soron, egy hét múlva érkezik a vörös különítmény. Voltak jó borok, bár extázisba nem kerültünk.

A tavalyi szekszárdi kezdeményezésen is részt vettünk, Bajára is eljöttünk, a folytatásra, amelyet a Hajós-Bajai borvidék vállalt fel. Azt is megtudtuk, hogy jövőre a Kunsági borvidékre költözik a vándorgyűlés, de annyira ne rohanjunk előre. Félútig tudtuk követni az eseményeket, talán a lényegről sem maradtunk le.

Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.

Villányi Franc: ezen a néven kereshetjük majd a következő években a legjobb villányi cabernet franc-okat. A borászok már mintegy öt éve gondolkodtak azon, hogy pozicionálják ezt a fajtát, amiről Michael Broadbent azt írta 2000-ben: a cabernet franc megtalálta természetes otthonát Villányban.

A borszemináriumok első tanévét egy izgalmas kitekintés zárta, ezúttal a badacsonyi borvidéket hoztuk közelebb, Laposa Zsófia és Bence látogattak el a Pécsiközgázra, ráadásul saját boraik mellett a Badacsonyi Kör három tagjának boraival is megismerkedhettünk. 

Már legalább hét éve, hogy az első blogbejegyzést megírtam egy Matošević-borról. Az is az Alba volt, most is arra készülök, hogy este bontunk egyet borszakkörön. Mivel az egykori bejegyzés egy másik oldalra került még fel, itt az ideje visszaemlékezni, milyen is volt akkor. És persze hogy látom a most aktuális bort.

A régió 122 bora, már eleve válogatott tételek kerültek szerdán a TOP25 zsűrije elé. A húsz bíráló négy bizottságban kóstolta végig a tételeket és hozta meg döntését, melyik kategóriában milyen borok kerülhetnek be a Pannon Borrégió idei válogatottjába. Idén sem volt könnyebb, mint a korábbi években, ez már a hetedik régiós borverseny volt, a borbírák döntését június 21-én tesztelheti a nagyközönség.

A jóformán édes borairól híres Tokaji borvidék egy egészen új arcát mutatta be a legutóbbi szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen. A borközönség nagy részének Tokaj neve ma még mindig egyet jelent az aszúval. Erre azonban a kereslet igen csekély, az átlagfogyasztó nem igazán engedheti meg magának az 5 és 6 puttonyos aszúkat a mindennapok során. Jó ha ünnepekkor előkerülnek ezek a tételek vagy akkor sem. Tokaj természetes édes borai a magas áraik miatt nehezen állják a versenyt a borpiacon, a mesterségesen édesített borok ugyanis kielégítik a nagy többség édesborok iránti igényét.

A vörösök mindig népszerűek, a syrah-nak meg divatja is van talán. Szép számban összejöttünk ismét a borszakkörön, hogy ezt a fajtát kóstoljuk meg szisztematikusabban. Nyolc bor volt a tervben, tíz lett belőle. Nem bántuk meg, sőt mindenki talált kedvencet.