Ezzel a szöveggel díszeleg a felfestés a Villányi Víz palackozójának falán. Aki pedig járt valaha Villányban egészen biztosan belefutott már a Villányi Víz valamely formájába. Nem a csapvízre gondolunk, hanem azokra a palackozott vizekre és szódára, melyek mind ezt a nevet viselik és a legtöbb villányi vendéglátós és pince ezt használja. Nagy valószínűséggel ebből itta a fröccsöt a megfáradt vendég és egy ilyennel oltotta szomját menet közben egyik pincéből a másikba. Ráadásul az idei Pannon Borrégió TOP25 kóstolófesztiválon is megismerkedhettek a Villányi vízzel.
Szüreti napok idején hajlamosak vagyunk a borra irányítani minden figyelmünket, és szinte elfelejteni, hogy bár Szekszárd valóban erről híres, de itt is sokkal többet nyújthat nekünk a helyi gasztronómia, mint csak a szőlőből készült nedűt. Ezért is szervezzük meg a Szekszárdi Helyi Élelmiszer Boltban azt az ötnapos fesztivált – amely szeptember 19–23-áig tart –, és amelynek ideje alatt a látogatók találkozhatnak termelőkkel, és megkóstolhatják az általuk készített finom falatokat. Ez az öt nap jó alkalom arra is, hogy a helyi termékek, helyi termelők támogatását fontosnak tartók megosszák véleményüket, ötleteiket mindazokkal, akiket érdekel a téma.
A múlt héten megemlített vörösborcsomagban volt még két új vörösbor a Vina Belje pincészettől, egy bemutatón már kóstoltuk ezeket, de akkor sok az ember, nagy az ünnep, eszünk is, iszunk is, keverednek az ízek. Most picit odafigyelősebb kóstolókörülmények között bontottuk meg a kapott palackokat. No igen, minden más hajtás után.
Idén 12 borvidéken 20 település indult a legkedveltebb borvidéki település címért. Számos új helyszínen várta a borkedvelőket a helyi bor, hogy borászokkal és egymással koccinthassanak. A borvidéki települések programokkal, figyelemfelhívó kampányokkal már a versenyt megelőző hetekben készültek a vidám megmérettetésre. A megmozdulásnak köszönhetően idén közel 11 ezer ember koccintott egyszerre szerte az országban. A borvidéki településeken szervezett különböző rendezvényeknek köszönhetően a koccintáson résztvevők még sokáig élvezhették a helyi borokat, ismerkedhettek a borvidéki települések értékeivel.
Általában azt mondják, a kávé és a bor nem működnek jól együtt. Bár mondták, mondják ezt a csokoládéra, fagylaltra és sok másra is, de rendszeres kávéfogyasztóként, no és borkedvelőként kihasználtuk, hogy van egy sokdíjas barista a vidéken. Borászból is akad, a szekszárdi Kávé Házában mindig összefutunk velük. A feladatra találtunk is önkéntest hamar. Összehoztunk egy közös kóstolót.
A pálinkáról az utóbbi évek gasztronómiai paradigmaváltásának köszönhetően kiderült – kiválóan alkalmas a főzésre, ételek kiegészítésére, teljessé tételére. Éppen ezért a Pécsi Borozó szerkesztősége és a harci Brill Pálinkaház közös receptversenyt hirdet a gasztrobloggerek, séfek, háziasszonyok, amatőr opportunisták számára. A nyeremények pedig kecsegtetőek, hisz kétfős két napos pálinkakurzust, pálinkakóstolót és pálinkacsomagokat lehet nyerni.
Rutinosan beelőztük az esőt a Budavári Borfesztiválon. No meg azért is szerdán mentünk, mivel aznap jelent meg a Pécsi Borozó és az első 2000 példány csak a Várban kapható, de holnaptól már elvileg a régióban, hétfőtől meg az ország egyéb részein, elsősorban vinotékákban található meg. De vissza Budára. Nem csak terjesztettünk, de azért kóstoltunk is. Mivel csak egy napunk volt, ma reggel már újra itthon, szóval elég vegyes volt a kóstolási térkép, de azért vannak tippjeink.
Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.
Korábbi számaink egyikében írtunk már Lévai Ferenc rétimajori halbirodalmáról, őt biztosan többen ismerik a TV Paprika Halország című műsorából. A kedélyes halas ember több halnépszerűsítő projektet is kezdeményezett már. A 2010. téli számunkban megjelent cikkből is megtudható, a Rétimajor tagja a Tolnai Borútnak, saját területen van kékfrankos és cabernet szőlőjük - most két palack eljutott hozzánk, megkóstoltuk.
Még tavasszal jártam Mariborban, néhány alkalommal meg is emlékeztem egyes eseményekről, szerencsére sok helyen kóstoltam bort is, de a legemlékezetesebb a Joannes pince volt. Borokat kóstoltam innen korábban is, de személyesen még nem találkoztam Joze Protnerrel, nem jártam a Malecnikben található pincéjében. Az élmény rövid volt, a (nem boros média)csapat már unta a sok pincét, sajnos a szervezők a végére hagyták az egyetlen igazán remek borokat készítő mestert. De hoztam haza öt fehéret, megkóstoltuk.