Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.

Ezúttal feszegetjük a régió határait, lévén Borotára utazunk, a Hajós-bajai borvidékre, ami hivatalosan a Duna Borrégió tagja, bár a többi alföldi termőtájjal talán kevesebb köti össze, mint a Duna innenső oldalával. De másrészt is hazai pályára jövünk át, hiszen Koch Csaba Nagyharsányban pincetulajdonos, még Villány város borát is adta. Az autó jól veszi a síksági kanyarokat, sietünk, mert most is késésben vagyunk. Hátul jól bevackoltuk a vendégpalackokat, Kvassay Levente sem üres kézzel érkezik a vendégségbe, kíváncsian várjuk az összekóstolást.

Valami mindig történik Szekszárdon, gondolom, nem csak a kilométer-elszámolásból tűnik ez ki, mennyit teszem meg a Pécs-Szekszárd-Pécs túrát, de a beszámolók számából is kitűnik. Vagy ügyesebben kommunikálják, mint mások, mindenesetre most itt az újabb happening, a kadarka kerekasztal. A kadarka téma már egy ideje, de Szekszárdon eszükbe jutott meghívni a főbb termelőket, megkóstolni együtt a borokat és beszélgetni róluk. Ha más nem is történt volna, már ez is előrelépés.

A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi Illyés Gyula Karán Bor és Turizmus Szakmai Konferenciát rendeztek május elején, ahol a kísérő programja egy izgalmas és többfordulós párbaj volt, de senki sem sérült meg, sőt a közel 120 fő résztvevő tapasztalatokkal gazdagodva és vidáman indult haza. Borok párbajoztak egymással, ezúttal kékfrankosok. Színes paletta tárult elénk a különböző borvidékek talaj és éghajlati adottságait tekintve, ami a borokban nagyon is megmutatkozott. Az est házigazdája Takler Ferenc volt.

A Vinistra nem a legnagyobb, nem a legszakmaibb, nem a legnépesebb, de mégis a leghangulatosabb borkiállítás/vásár/fesztivál Horvátországban. Bár még nem voltam olyankor, amikor ne szemerkélt volna legalább egy napig az eső, mégis sok a csábereje. Például van malvazija, van tenger, van sok jó arc borász, és idén még villányi cabernet franc is volt. Ott jártunk, képes-szöveges rövid beszámoló következik.

Hatodik alkalommal rendezte meg a Pannon Borrégió Egyesület és a Pécsi Borozó szerkesztősége a Pannon Borrégió TOP25 borversenyt. A regionális borválogatottat Pécs, Szekszárd, Tolna és Villány boraiból választották ki, összesen 45 pincészet 123 bora indult. A borversenyt Szekszárdon rendezték meg május 15-én, a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termében, ahol a borvidékek képviselői, valamint a meghívott borszakértők és borszakírók döntöttek a legjobbakról. Idén a 25 legjobb közé 14 szekszárdi, 7 villányi, 3 pécsi és 1 tolnai bor került be. Júnus 15-én a Zsolnay Negyedben a régió legjobbjai meg is kóstolhatók.

Diósviszló, szürkület, havazás. Nem tudjuk biztosan, hogy jó helyen járunk-e, aztán az egyik kapu mögül egy barátságos arc bukkan elő, ismerős hanggal. A Pécsi Borozó Rácz Miklós Tamásnál járt, akit az egyik legígéretesebb fiatal borásznak tartanak szakmai berkekben.