Mondhatnánk, hogy kitárul, akárcsak a látótér, ahogy ifj. Heimann Zoltánt hallgatjuk. Főleg azért, mert úgy tűnik, hogy képes az önreflexióra, beismeri ha hibázik és igyekszik tanulni belőle. Ez pedig a nagyok ismérve, legalábbis szerintem.
Ausztria 1985-ben nagy hibát vétett és majdnem belebukott. Illetve bukott is, de kilábalt belőle és ma az egyik legirigylésreméltóbb bornemzet Európában. Mi történt velük? Összefogtak. Ez a cikk arról szól, hogy mi miért nem csináljuk ugyanezt és mit tehetünk valójában.
Nem ismerem személyesen Molnár Ákost, soha nem találkoztunk (ez nyilván az én hibám, nem járok országos boros rendezvényekre), de a HNT kapcsán a korábbi megnyilatkozásai számomra a szervezet relatív szimpatikus személyévé tették.