Áprilisban szűk három napot tölthettem el Montenegróban, leginkább Podgoricában és néhány, a fővároshoz közeli pincészetben. Az apropó a kratošija nemzetközi napja volt, április 24-én ünnepelték a szőlőfajta első írásos említésének 600. évfordulóját. A múlt kutatása mellett a jövő építésével is aktívan foglalkoznak, egyre több a családi pincészet, az új telepítésű szőlőterület. Egy összefoglaló most, aztán majd még jönnek az emlékek több folytatásban.

Nem panaszkodni szeretnék, de lassan nem férek el a boroktól. Több évtized mégolyha visszafogott gyűjtőszenvedélye, egy év majdnem teljes absztinencia, no meg persze azért az újonnan kapott/vásárolt borok megtöltik a kis pinceraktárt, a borospolcokat, a dolgozószobában komoly verseny alakult ki könyvek és palackok között, a lépcsőfordulót óvatosan veszem, merthát a ház minden hűvösebb zugába kartonok és borospolcok költöztek. Minden egyes takarításkor palackporolás közben olyan üzenetek érkeznek felém, miszerint jobb volt, amikor meg is ittam, nem csak a helyet foglalta. Nos, akkor ideje bontani.

Nemrég jelentek meg a magyar piacon a Tikveš pincészet borai, az észak-macedón gigaborászat idehaza is kapható borai közül ezúttal két helyi fajtát kóstoltunk meg. A smederevka fehérben, a kratošija vörösben, nézzük, mire jutottunk.