Részletesen, Roland Velich Moric Blaufränkisch Lutzmannsburg Alte Reben borát előbb James Suckling 100/100 pontra értékelte, ezzel az első osztrák vörösbornak adva a maximális pontszámot. Az értékelést követően nem sokkal azonban a bor az engedélyezési folyamat érzékszervi ellenőrzésén megbukott – kétszer is. 

A Locsmándi Öreg Tőkék Kékfrankos (hogy magyarul is kiírjuk) 2023-as évjáratával kapcsolatban így előbb azok a hangok erősödtek fel, miszerint az érzékszervi értékelés idejétmúlt (?), túl szigorú (??), nem engedi az egyéni szellemet megnyilvánulni (???).

Aztán, szép csendben, sőt, nem is annyira nagy csendben, inkább továbbra is nagy kommunikációs zajban (régiesen és a pc bullshitet mellőzve, jó kis anyázós ordibálás mellett) elkezdtek kiesni a csontvázak a szekrényből, azaz, az összes elérhető csizma az asztalra került. 

Elsőként egy szimpla csalást lehetett észrevenni: azon a fotón, amelyet a 100/100 kommunikálására használtak fel, nem lehetett nem észrevenni egy prüfnummert, azaz, egy engedélyszámot. Ez az engedélyszám viszont, igazi agitprop munkaként nem is burgenlandi, hanem alsó-ausztriai volt. Velich első magyarázkodása ekkor történt: mivel gyorsan kellett cselekedni, és a valóságban nem volt még engedélyszáma a bornak, ezért a 2022-es évjárat palackját csatolták a 100/100 kampányhoz, csak éppen ráfotósoppolták a 3-as számot az utolsó 2-es helyére, hogy az évjárat stimmeljen. Mivel a jelenlegi szabályozás szerint ez önmagában is a fogyasztó megtévesztése, így csalásnak, jogszabálysértésnek minősül, ezért Velich még felelni fog.

Ezt követően Velich egy kommünikét adott ki arról, hogy a borral mikor mi történt. És ez újabb (immáron mindkét fél felé jogos) felháborodást váltott ki. Stílszerűen, ha már osztrákok, slágvortokban:

1. az ominózus bor 2025. júniusáig 5-600 literes hordókban pihent, ekkor át lett fejtve egy 3700 literesbe.

2. 2025. szeptember 4-én lett letöltve.

3. 2025. szeptember 12-én kóstolta meg Stuart Pigott.

4. Egy héttel később jelent meg a 100/100 értékelés, ennek okán fotózták le a fent leírt módon a tavalyi palackot.

5. 2025. november 26-án el lett utasítva a tétel. 2:4 arányban, „keserű” és „sajtillatú” értékelésekkel. Velich további három kékfrankos borát egyaránt 6:0 arányban átengedték.

6. 2026. február 4-én újra elutasították a bort. Ezt követen Velich többet nem akar vele próbálkozni. 

Legalább két turpisság azonnal feltűnhet. Az egyik, és ezt nem nehéz kiszúrni, Pigott mindössze nyolc nappal a palackozás után értékelte a bort. Nyolc nappal utána? Mindössze? Nos, innentől azt hiszem, a Suckling-féle értékeléseket illő a helyén kezelni, mint pl. vécén való lehúzás, kinyomtatva tapétának vagy asztalvédőnek felhasználás ésatöbbi. Nyilván jogos a cikkben feltett kérdés is, nevezetesen, kóstolta-e egyáltalán Pigott a bort…

A másik, ezt kicsit nehezebb szemügyre venni, a bor, legalábbis a Pigott-féle kóstolás időpontjában, alig tartotta be a reserve Bf-ekre vonatkozó Eisenberg DAC szabályozást: csak a szüretet követő második év szeptember elsejétől hozhatók forgalomba ezek a borok, márpedig a szeptember 12-i kóstolás azt a magatartást sugallta, hogy ez a bor már forgalomban (is) van. 

A tanulságot levonhatja mindenki, számomra leginkább az, hogy Suckling eztán komoly fenntartásokkal (sem), Velich pedig nálam végleg lehúzta a rolót. 

Amúgy ezzel a közel ötezer palackkal ennek ellenére akár találkozhatunk is: simán, mint „Wein”, forgalomba hozhatja, ahhoz nem kell semmilyen kémiai és érzékszervi vizsgálaton átesnie a bornak. 

„SuperVelich” néven pl.

Forrás:

https://www.vinaria.at/magazin/artikeldetailseite/fehlerhafter-100-punkte-wein-nur-etikette-manipuliert