Amikor Magyarországon szóba kerül Japán, az emberek általában a gésa-godzilla, sake-sushi alliterációs párokkal hozakodnak elő, mint hungarikumokkal, hogy valamiféle kristálytiszta képzavarral éljek. A hangtani összecsengésen túl azonban egyéb párhuzam is fellelhető, mert ugye a Nő (gésa) is válhat szörnyeteggé és a szörnyeteg (Godzilla) is megszelídülhet, akár egy szép szerető; a legutolsó film tanúsága szerint föltétlenül. A másik párosításnál a közös nevező a gasztronómia, ezen túl pedig nem is létezhetnek egymás nélkül, legalábbis egy magát valamire tartó étteremben biztosan nem. De még mielőtt elálmosodna az Olvasó az összecsengésektől, hadd rázzam fel, mert azért a dolgok kicsit árnyaltabbak!

Van, hogy egy bornak jót tesz, ha nem társaságban, inkább egyedül kóstoljuk, pontosabban kettesben ülünk asztalhoz. Az is jót tesz neki, ha több napig kóstolgatjuk, így míg a palack végére jutunk, teljesebb kép alakul ki. Persze, a hétköznapokban erre kevés az esély, az átlagfogyasztó - ha van olyan -, biztos nem pepecsel ennyit. Inni szeretne, jót akar inni, miért is ne? Hát itt egy jó bor.

A PAB (azaz a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága) Agrártudományok Szakbizottsága „Bor-Szőlő-Turizmus” elnevezéssel másodszor rendezett Holló Gabriella, a szakbizottság titkára szervezésében szőlészeti és borászati konferenciát Pécsett. A konferencia keretében idén is megválasztották azokat a borokat, amelyek a „PAB Bora 2014” címet viselhetik.

A pincészeteket bemutató tematikus sorozat ezúttal a szekszárdi Vesztergombi Józseffel folytatódott a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában. A félreértések elkerülése végett, azért azt illő tudni, hogy Szekszárdon két Vesztergombi is van. Vesztergombi Ferenc (és Csaba), valamint a Remete-Bor „fedőnév” alatt futó Vesztergombi József. József közel 8 hektáron gazdálkodik, eddig főleg kadarkájáról, kékfrankosáról, franc-járól, merlot-járól illetve az ezekből készített házasításairól ismert. Talán a szerző hiányossága is, hogy például fehérbort tőle még nem is kóstolt sohasem. Ezt mindenképpen pótolni kellett; jó borokra, jó szekszárdi borokra számíthattunk, nem is csalódtunk.

Amíg az előző napokban pár hasonlóan horvátborilag (is) elkötelezett borfirkásszal (na jó, voltak közöttünk komoly szaktekintélyek is, mint Angela Muir MW, Gerhard Eichelmann vagy Thomas Vaterlaus) jártunk be vagy fél tucat borvidéket, pluszban meglehetős számú bort is kóstoltunk, most két napig már Zágrábban helybe jönnek a borok. Tegnap kezdődött a Vino.Com gasztronómiai és borfesztivál, háromszáz kiállítóval, megszámlálhatatlan borokkal, mindenféle ínyencségekkel, belekóstoltunk a kínálatba, tőmondatos összefoglaló a pénteki napról.

Még indulásom előtt kiderült, hogy a legközelebbi barátaim közül ketten meglátogatnak.  Ákos és Kornél nagyvonalúan átengedték a programszervezést, így némi mérlegelést követően a Tokió-Fuji-Kiotó tengelyt ajánlottam nekik, amelyet a T. Ház egyöntetűen megszavazott, szem előtt tartva a mondást: ha Japánban jár az ember és nem látja a Fujit, az olyan, mintha nem is járt volna ott. 

Ismét Szekszárdot és Villányt mérte össze a legutóbbi Bor-Boksz a Kalamárisban: ezúttal a merlot-k küzdöttek. A fordulókban volt meglepetés is, papírforma is, de az biztos, hogy az utóbbi hetek egyik leghangulatosabb kóstolóján vagyunk túl.

Az utolsó pillanatban befutott borokkal együtt harminc tételt soroltak elénk a legutóbbi Pannon Borboltos keddi kóstolón, bár az arány nem volt olyan gyászos, mint amikor csak újborokat kóstoltunk, most is csak a bizonytalan kétharmad ütötte meg a 80 pontot, ráadásul az évjáratos vörösek között akadtak sokkal nagyobb gondok. Doh, penész, brett, csúnya szavak ezek, borban találkozni velük ritkán okoz élvezetet. Viszont ellenpélda is akadt, kicsit hosszabb a sor, de végigolvasni ezúttal is érdemes.

Már egy ideje adós vagyok a legutóbbi borszeminárium beszámolójával. Nem (csak) lustaságból, csak rendezni kellett magamban a sorokat. Mindig nehéz olyankor írni, ha egyrészt nem jegyzeteltem rendesen, másrészt nekem tetszett ez az este és nehezen tudnék rá most kritikus szemmel nézni. Jó volt a hangulat, jók voltak a borok és Debreczeni Mónika előadása alatt a szokásosnál jóval kisebb volt az alapzaj, ami szintúgy jót jelent, főleg ha tudjuk, hogy százan vettünk részt a kóstolón.

Amikor egy Bordeaux-kóstolót terveztünk be az idei borszakkörök menetrendjébe, még nem számoltunk a Lidl-akciókkal. De jól jöttek, körbekérdeztem persze előtte a boros ismerősöket, majd osztottam-szoroztam és a borok felét itt vettem meg, a másik felét meg a Bortársaságtól rendeltük. Akadtak ismeretlen pincék és Cru Bourgeois pincészet is, vakon kóstoltunk, a végén néhány ár okozott meglepetést.