A keményebb vörösborok körében azért értek bennünket meglepetések innen és onnan is. Itt jöttek a dugós tételek, aztán volt pár olyan bor, ahol szinte éreztük a magára hagyott pincék penészes szagát. De ezeken túlléptünk, a jobbakra koncentráltunk. Mert voltak, szerencsére.

Egyre sötétebb van odakinn, miközben a keddi kóstoló indul a Winespirationben. A Pannon Borboltos srácok ezúttal is huszonöt bort készítettek elő, nagy részük meg s ugrotta a 80 pontos küszöböt. Viszont egy estén nem emlékszem, hogy 3 dugós bor is lett volna, nem is egyetlen pincétől. Őket sajnáltuk, de a többiek kárpótoltak bennünket. A kezdet erős volt, az első részben egy igen jó zweigeltig jutunk el.

Az egyik legtöbb ideig elkészített borszakkörre végül nem jutottam el. A szervezés végig megvolt azonban, kenszei kolléga beugrott a helyemre és moderátorkodott is ezen az estén a pécsi Pezsgőházban. Pár maradék, palackalja eljutott hozzám is, a jelenlévők szerint izgalmas volt a sor, a pinot noirban ez benne van. Következzen kenszei beszámolója, nyolc pinot a nagyvilágból.

A kadarkák megmérettetésével folytatódott a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka csapata által életre hívott Bor Boksz rendezvénysorozat. A szokásoknak megfelelően menetekre osztva, súlycsoportonként versengtek egymással a tételek, vakon, kék, illetve piros színekkel megjelölt palackokból érkeztek a borok. Hogy mennyire nehéz tud lenni ennyi kadarka kóstolása és értékelése teljesen vakon, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az este állandó házigazdája Szabó Zoltán és a mohácsi Planina Borház motorja, Horváth Zoltán is hibásan tippelte meg az első két párosítás leosztását (aztán szinte hiba nélkül vitték végig a többi menetet). Telt ház és izgalmas borok, igazán remek estének ígérkezett!

Második napja voltam Japánban. A megváltozott időzónához csupán annyi közöm volt, mint a nagy vörösboroknak a ’14-es évjárathoz. Egész éjjel fent voltam, a számítógépemmel szöszöltem, reggel lefeküdtem, és csak felszínesen aludtam, mert tudtam, hogy 13:00h-kor Mr. Hungary vár a Maruki előtt; a helyi kollégák nevezték el így, mert ő tartja a kapcsolatot a magyarokkal. És Mr. Hungary késett laza nyolc percet, és a bemutatkozás után nyomban szobára hívott…

Valahogy betévedt hozzánk egy karton Liszkay-bor, Kornél hozta, a sztoriban lakodalom, rokonság és véletlen is felmerült, nem követtem le igazán. A borokat azonban megkóstoltuk és volt megosztódás rendesen. Ezúttal a pozitivista kisebbséget képviseltem, nekem pár tétel egészen bejött. Lássuk.

Tavalyi rozét idén ősszel? Miért ne. A rozé nem feltétlenül egyéves műfaj, bár vannak, akik csak pár hónapra kalibrálják a sajátjukat. A rozé is működhet egy éven túl, a magyar közönséget tőmondatokkal beszoktató média szerint viszont csak a friss a jó rosé (sic!). A rozét egyrészt írjuk magyarul, rozénak, és kóstoljuk bátran még most is a 2013-asokat, itt van ez a sor, egy híján jól muzsikált mindegyik.

A címbe helyezett mondatnak volt egy kevésbé szalonképes folytatása is, az utolsó bor kapcsán hangzott el SzabóZétől, lévén sofőrként felelősségteljesen használta a köpőcsészét egész este. Az aszúnál azonban feladta, nemzeti kincset nem köpünk ki jelszóval lecsúszott a korty. Vegyesen jönnek most a borok, fehér, vörös, édes, hét bor mindösszesen, de jó kis csapat.

Október derekán véget ért a nyári szünet a Szekszárdi BorEgyetemen is. Az évad első találkozóján hat pincészet 12 borával igen magasra került a léc. Az előadáson öt meghívott borász vett részt - Szászi Endre egyéb elfoglaltság miatt sajnos nem tudott eljönni, így őt (is) Pálffy Gyula képviselte -, és mutatta be borait, pincészetét, a szőlőhöz való viszonyát. Ráadásul egy igencsak érdekes megközelítésből, az ökológiai gazdálkodás szemszögéből adtak mindezekből áttekintést. 

A Borkultúra Szabadegyetem októberi előadására éreztek bio, organikus, biodinamikus termelők Szekszárdra. Hogy mi is ez, mit takarnak a kifejezések, sokan még a gyakorlottabb és tájékozottabb borisszák közül sem tudják. Ezért van egy hosszabb bevezető és holnap következik maga a tudósítás a kóstolóról.