Téved, aki azt gondolja, hogy egy ország gasztronómiájáról a csillogó, turistacsalogató utcák és éttermek mesélnek. Becsapva él, aki azt reméli, hogy a nagynevű séfek leányvállalatai adnak megbízható információt arról, hogy mit is gondoljunk egy ország ételeiről. Két biztos pont van: Az otthonok, örökített tűzhely-melege és a bejáratott kifőzdék tradicionális kínálata. A jpán otthonok hagyományosan zártak és szinte megközelíthetetlenek, nemcsak a külföldiek számára, de lássuk, mit eszik az utca embere errefelé!

Új fejezetéhez érkezett Szekszárdon a Bormúzeum története: borszakkörökkel áll a borkedvelők szolgálatába. Tematikus kóstolóival (amelyeket kolléganőnk, Kovács-Szabó Bernadett és a Bormúzeum motorja, Hefner Gábor szerveznek) jobbára a fiatalabb korosztályt célozza meg. Azokat, akik érdeklődnek a borok iránt, akik szeretik tudni, hogy mi van a poharukban, valamint mélyebb ismereteket szeretnének az egyes fajtákról. Nem titkolt cél az ismeretnyújtás, így a szakkörök középpontjában tulajdonképpen ez áll. Havi rendszerességgel egy-egy fajtát vesznek górcső alá, a kóstolt tételek során a hangsúly a szekszárdi borokra helyeződik, de a határon túlról is bele-bele csempésznek a borsorba.  

Kicsit német, kicsit magyar, kicsit kaposvári, kicsit villányi, ki ő? Így szólna a találós kérdés – nos, Marcus Bankertről van szó, aki 1996-ban települt Kaposvárra Hannoverből, és Hegyszentmártonban van szőleje, nem is kevés, 10 hektár. 2010-ből már ismertük egy gyönyörű zöldveltelinijét, most az új 2009-es Merlot Reserved-jével szinte követeli magának ismét a figyelmet; az eredetileg hobbinak induló borkészítés úgy tűnik, mára kezdi teljesen kiforrni magát.

Új helyszínen, a Zierfandler borozóban gyűlt össze a keddi kóstoló csapata, hogy a Pannon Borbolt által összegyűjtött, újonnan piacra szánt borokat végigkóstolja. A néhány hónapja nyílt Hunyadi úti borbár a pécsi cirfandli legfőbb lelőhelye, nem igazán van ennyi cirfandli egy helyen sehol másutt. A végén mi is kóstoltunk egy igazán jót, de előtte is akadt vagy 12 másik bor, amelyik megugrotta 80 pontos lécet. Talán csak a merlot-k nem érezték jól magukat, nem böktünk rá egyikre sem. Ellenben a kékfrankosokra érdemes kattintani.

Gyermekkorom meghatározó ábrándjai közé tartozott a Ninja alakja. Vallásos révülettel néztük a filmeket a pajtásokkal, és egy-egy újabb mozgókép-élményt követően kezdetét vette a játék, amelyben otthon eszkábált kard, dobócsillag, fúvócső és íj egyaránt szerepet kapott; Édesanyáinkat meg a frász kerülgette, holott – szerencsére – kicsit láttak csak bele a gépezetbe. Viszont lévén, hogy csupán a „Jó oldalt” testesítettük meg és valamiféle képzeletbeli gonosz ellen harcoltunk, relatív kevés volt a valódi véráldozat…

Az idei utolsó borszemináriumban a nagyradai Cezar Pincészet volt a vendégünk. Eredetileg Luis Fuentes Santelices, a főborász jött volna el egy pécsi pezsgőkről szóló előadással, de váratlanul haza kellett utaznia Chilébe, így Kocsis Lajos termelési igazgató helyettesítette őt. Kilenc pezsgő és gyöngyözőbor volt kínálatban, a lelkes, de aránylag kis számú publikum sok információt hallhatott a pezsgőgyártásról.

A kezdet, az egyetlen, az első. És még értelmezgethetnénk sokáig, mit is jelenthet Alen Bibich új borának neve. Az Aleph nemrég jelent meg a piacon, szerencsére kóstolósorunkban is szerepelt, a novemberi dalmáciai utazásom talán legkiemelkedőbb élménye volt ez az este. Hét bor, hét étel, játékos harmóniakeresés és vajon mi lehet Bill Gates kedvenc bora?

Nem sok török bort kóstoltam eddig. A zágrábi Vino.Com borfeszt idei programfüzetét lapozgatva figyeltem fel erre a kóstolóra. Persze, nem jelentkeztem be előre, de próba, szerencse, kivártam, hátha nem jön meg mindenki. És pont két szabad hely akadt, pedig mindössze 12 fővel ment ez a kóstolóprogram. Erőltetett menet volt, nem kis testű borokkal, menet közben kellett orvosolni a kiöntők és köpők hiányát, de mégis megérte itt tölteni el ezt a közel egy órát.

2010-ben MZ kolléga járt már Pósta Borháznál annak apropóján, hogy piacra kerültek az első palackos boraik. Postáék igen tehetségesen nyúlnak a szőlőhöz, izgalmas, gyümölcsös, jól iható boraikkal szépen képviselik a szekszárdi terroirt. Tősgyökeres szekszárdiként hagyománynak számít náluk a borkészítés, és bár a megszokottól eltérő gondolkodással készülnek boraik, nemcsak hogy üde színfoltot jelentenek Szekszárd borászai közt, hanem a borfogyasztó réteg egyik kedvencének is számítanak.