Már terveztem egy ideje, hogy elmegyek borbokszolni a Kalamárisba, de valami mindig közbejött. Aztán most időben is jókorra került, bár éppen emiatt Szabó Zoli nem tudott ott lenni, így jómagam vezethettem le a meccset. A felkérés megtisztelő volt, bár nem vagyok annyira felszabadultan szórakoztató, mint enciklopedikus szőlészeti-borászati ismeretanyaggal rendelkező barátom, de igyekeztem felkészülni és a szokásosnál kisebb közönségnek bemutatni a bikavérek (minimum) kétpólusú világát.

Talán a visszatérés nehezebb, mint a megérkezés, ha az ember huzamosabb ideig szélnek ereszti a lelkét. Van az a pillant-sor, amikor ezer szállal kötődünk valamihez, amely át- meg átszőtte napjainkat, majd pedig vissza kell térnünk valahová, ahol várnak, ahová húz-lök a honvágy és az a megszámlálhatatlan tündérszál, amelyet otthonnak, családnak, barátságnak, hazának hívunk. Itthon vagy, igen, újra itthon.

Az bizonyos, nem túl sok kéknyelű szerepelt oldalainkon, pedig kóstoltunk többet is, de valahogy jegyzetek kevésbé születtek. Elég rég kaptam ezt a palackot egy barátomtól, eltettem biztos helyre, most egy estén előkerült és nem sajnáltam magamtól. Fura szerzet ez a kéknyelű, vagy csak ismerkedésünk korai szakaszában tartunk még mindig?

Tavaly ősszel jelent meg borkalauzunk, 2009-ben és 2010-ben már adtunk ki ilyent, csak angolul, most kétnyelvűvé vált és jelentősen kibővült. És hát kell egy borlista is egy borkalauzba. Hogy mi legyen a szempont? Csak a mi szubjektív, regionálisan lokálpatrióta szemléletünk és az objektivitásra törekvő tesztjeink eredménye lehet az alapja. Sorba tettük hát a Pécsi Borozó 2013 tél / 2014 ősz közötti bormustráin legalább 89 pontot elért borokat. Így lett tizenhárom bor, amiket most kiemelten ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Az év közeledtével számos hírportálon belefuthatunk év-összegző híradásokba, képsorokba; utóbbiakat különösen szeretem. Talán hasonló magatartás jellemző egy hosszú utazás végére érő emberre is: elkezdi rakosgatni, szortírozni, listázni az emlékeit. Úgy döntöttem, hogy az utolsó képeslapban valóban a képeké lesz a főszerep, meg egy-egy narráló mondaté… 

A decemberi, évzáró borszakkörrel az volt a koncepciónk, hogy mutassunk meg a törzsközönségnek különféle típusú buborékosokat, érdekelt nagyon, hogyan mutatnak ezek a tételek egymás mellett. Ritkán kóstolunk ennyi pezsgőt, de az évvégi ünnepléshez ezek után begyűjtöttük a legmegbízhatóbbakat. A nyolcból egy esett ki a rostán, egy éppen, hogy befért és hatot bármikor szívesen visszakóstolunk. Ezt jó sornak hívhatjuk, nemde?

Megszokhattuk, hogy a Szekszárdi BorEgyetem karácsony környékén mindig valami különlegessel rukkol elő. Tavaly a Gastro Artist Pécsi Férfi Főzőegylete volt a meghívott vendég, akik a közelgő ünnepre készülve igazi ínyencségekkel, hozzájuk hangolt borokkal és egy kis múltbatekintéssel szolgáltak. Idén még különlegesebb élményben lehetett részük a vendégeknek, a koktélok kerültek a főszerepbe. Bár a borhoz ezúttal lazább szálakon fűződött a kapcsolat - egy-két boralapú italtól eltekintve -, biztosan állíthatom, hogy nem bánta meg, aki a szerda estét erre szánta.