A világ egyik elsőszámú borszakértője Steven Spurrier. A „francia bor bajnokának” tartott brit alapította az első magán-borakadémiát, de 1976-ban szervezője volt annak a nagy vakkóstolónak is, amely a francia borok mindenhatóságának mítoszát döntötte le. Malatinszky Csaba villányi borainak kóstolási jegyzeteit van szerencsénk tőle közzé tenni.

Palkonya kis falu, az ismertsége mégis óriási. A Villányi borvidék része, de önmagában ismerik sokan a környéken, országszerte és a távolabb is. A pincesoron körülbelül 50 pince van, mi most nyáron mégis hármat találtunk nyitva. Kihasználtuk az alkalmat, meglátogattuk őket. A Pécsi Borozó őszi számának riportja.

Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.

Dúzsi Tamás azon szekszárdi borászok egyike, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a borvidékkel. A borvidék rendszerváltás utáni ébredésekor alapított saját borászatot, és lett az eltelt 15 év alatt a borélet meghatározó alakja. Mindezt amolyan „különutasként”, a saját útját járva.

A libáknak annyi. A hétvégén elfogyasztottam az első ezévi libacombomat, némi libamáj kíséretében, mert hát volt neki, vagy másfél kilónyi. És még nincs is november. Ami ugye köztudottan nemzetközi libagyász-hónap. De nincs mit tenni. Csak ugye enni. De rossz rímgyártás helyett következzen a következő hét programajánlója.

Tavalyhoz képest idén hidegebb idő várta a Pécsváradi Leányvásárba látogatókat, a gesztenyéért most is sorba kellett állni. Néptáncos kolléganőnket le is fotóztuk a helyi népviseletben, de a fotó sajnos a készülékében maradt. Láttunk bábszínházat, rácsodálkoztunk az eszéki sört (Osječko pivo) mérő mobil sörözőre, vásároltunk Miki egeret, a majd' mínuszban a forralt bort is megkívántunk...

Napeledel címmel írt szakácskönyvét mutatta be pénteken a pécsi Hársfa Fogadóban a holland Joan van Rooijen. A kategória némileg megtévesztő: a gyűjteményben található receptek ugyanis mind főzés nélkül készített ételek elkészítését tartalmazza, szigorúan nyers, nővényi eredetű alapanyagokból.

Ha szülőfalumban nem október 25-én lenne a búcsú, bizisten Magyarlukafára mennék, Vendel-napi búcsúba. Így jómagam nem megyek, de mindenki más remélem, igen. Huszonötödször rendezik meg, színvonalas, jó vasárnapi szórakozásnak ígérkezik. Állítólag borosgazdák is lesznek, hogy kik, nem tudjuk - lám, Walter Gyulát is beígértük a pécsváradi leányvásárra, oszt' hűlt helyét találtuk csak tavalyról.

Mint arra már egy korábbi posztban is célozgattam, az utóbbi időben egyre csak fogyatkozunk. A külföld meg egyre több munkatársunkkal gazdagabb - szerencsére, csak ideiglenes jelleggel. És itt ne az „ideiglenes” szó szovjet értelmezésére gondoljunk. Amíg viszont arra várunk, hogy vendégmunkásaink és utazóink hazatérjenek, nem hagyunk fel zaklatásukkal és írásokat kényszerítünk ki belőlük. Felemás sikerrel. Hamarosan azonban a már visszatérek és a közeljövőben visszatérők tollából olaszországi beszámolók tömkelege lesz olvasható oldalunkon - elsőként viszont brüsszeli kiküldött tudósítónk tegnapi főzése posztolódik. Hiába, egy ebéd Európában.

Egy éves volt nemrégiben a Pécsi Gastro Club, a jubileum alkalmából nem cifrázták, Czifray-estet rendeztek az Enoteca Corsóban. Mindig izgalmas egy Corso-vacsoraesten részt venni, most azonban a meghívott vendégek még különlegesebbé tették az estét. Majdnem kétszeres volt a túljelentkezés, ami a szokatlanul kedvező ár és a vendégek miatt nem is csoda. Amíg Molnár B. Tamás nejével, állandó szerzőtársával Bittera Dórával a Magyar Televízió riporterének kérdéseire válaszolgattak, már az asztalra is került Szentesi József pincészetéből az első tétel, a Szentesi Velence Cuvée.