Erre a hétre a borfesztiválok forgatagában megfáradt kalandoroknak gasztronómiát ajánlunk. Ősz van, ezt érezzük is, estére lehűl a levegő (jobban is esik már egy pohár vörösbor...), őszi csemegéknek rendeznek fesztiválokat szerte a környéken. Két somogyit emelünk ki, a Balaton déli partján a tök mellett azért bort is találhatunk, Kadarkúton viszont gesztenyéből is készítenek likőrt! Jómagam mind a tököt, mint a gesztenyét nem kicsit kedvelem, szóval már csak választani kell a hétvégére, a kettő közül melyik fér bele. Vagy mindkettő? Aki nem tud dönteni, annak ajánlunk még egy lehetőséget, Baranya határon túli részéből, ahol tradicionális helyi ételek hetét rendezik.

A szeptember valójában a Szőlő és Bor Ünnepével ér véget Pécsett. Innentől már mintha a jó idő se lenne az igazi, megszűnnek a borozgatások a gesztenyefák árnyékában, várhatjuk a tavaszt. Idén a Sétatérre került át a rendezvény, talán jövőre már visszatérhet igazi helyére, a Széchenyi térre. Itt sem volt rossz, bár kicsit zsúfolt. Az egyéb kínálat valóban bővült, viszont a boros alig. Először volt ugyan Pécsi Borok Utcája, de hát öten ha kitelepültek. És ha már más, régión kívüli borvidékekről is hívunk borászokat, legalább jókat hívjunk meg…

Szüretelni már tavaly is elindultunk Bátaapátiba, hősiesen fel is küzdöttük magunkat a sáros Tűzkő Dombra, idén ugyanezt porfelhőben tettük meg, mintegy százzal többen. Ragyogó időjárás, pálinkás jóreggelt, félórás szüreti váltások. Egyetlen kézvágás, viszont több mázsa kékfrankos a ládákban és a végén koccintás a 300 éves pince egészségére Albiera Antinorival. Kevés szó, sok fotó.

Az őszi meleg nemcsak a bacilusokat kelti életre, de Andort is mozgásra készteti, így a Tettye felé vesszük az irányt, megnézni mennyi az annyi. Be szép is ott fenn a város felett és mégis a városban, dübörgő munkagépek ottan, széjjeleső színészház, "frissjogsis" rallisok, és régi restanciánk, a sváb konyha (már úgy földrajzilag is) fellegvárának számító Tettye vendéglő.

Néhány év alatt nemcsak a szekszárdi borászok és boraik, de a város egyik legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát a Szekszárdi Szüreti Napok. A sörfesztes hangulatú (bát kétségkívül népszerű) Edda koncertes nulladik napot kihagytuk, de pénteken itáliai vendéggel kiegészülve vetettük bele magunkat a vigadalomba. Az elején se voltak kevesen, este tízkor meg már talán sokan is. Bort találtunk kedvünkre valót bőven, kiválót ettünk az Arany kulacs standjánál, poharat nem törtünk.

E heti ajánlónk fókuszában Villány áll: október első hétvégéje tradicionálisan a Vörösbornapok ideje. Idén sem lesz másként, a meglehetősen vitatható (elsősorban köztéri) kulturális kínálatot ellensúlyozza a borok minősége. De kultúrára is adnak például Tiffánék, akiknél a Csík zenekar vendégeskedik szombaton. Lesz még harmadikán sütő-főző fesztivál Hosszúhetényben, Szekszárdon meg kadarkákat mérnek össze pinot noirokkal szerdán a BorEgyetemen. Kattintsuk a részletekre!

Népi ételek, helyi termékek kóstolója, lapcsánka, házirétes, kézműves foglalkozások, falusi szálláshelyek és információk vidéki programokról – kellemes családi programot kínálnak vasárnapra a gasztronómia, a borok és a turizmus kedvelőinek.

Újraszámlálás és feszült várakozás előzte meg az Aranykacsában a Pécs Város Bora 2009 eredményhirdetését. No meg volt itt még korábban vacsoraest vagy hetven meghívottal, akik szavaztak a döntőbe került borokra. A döntőbe pedig az jutott, akikre mi is szavaztunk a Borbörzén tavasszal. Hogy ki lett a nyertes? Ezúttal egy vörös, a tavalyi győztes pincészet pediglen duplázott.

Kevés hatékonyabb reklámot tudunk elképzelni, mint étlapokkal teleszórni a várost. No persze nem tippelnénk nagy árat, mennyibe került a Pécsi Est Cafénak a névadó number one pécsi programfüzetes megjelenés. De erősebb kutya eszik, és mivel Andorral érzékenyek vagyunk a jelen dolgaira, nem késlekedünk felkerekedni a Kereskedők Háza Római Szintjén található (régen bank) éjjel szórakozóhely, nappal étterembe, tesztelni a kínálatot. Minek is szabadkozzunk? Aki ma pörköltszaftot kínál negyed kiló kenyérrel háromhuszér (és jót is), az félig megvett minket is.

Alen Bibićről korábban inkább csak hallottam, a boraihoz nem jutottam el. A nyáron azonban a zadari óvárosban sétálgatva felfigyeltem a Bibich márkanevet viselő vinotékára. Természetesen eltöltöttem ott néhány percet – valóban csak annyit, éhes család várt rám a hűvösben pihegve, odakinn negyvenkét fok volt – és találomra, valamint a boltos ajánlásával vásároltam néhány bort. Kettőt együtt bontottunk.