Kérem Várjon!
Cikkek
A grúzok gyümölcsei
Két bor Grúziából
kenszei
2010 February 23.

Nemrég a fagyos Észtországban jártam, kitűnő alkalom volt ez itthon nem kapható borok beszerzésére. Mivel az észtek nem borkultúrájukról ismertek Európában, ezért a nekik legközelebbi boros nemzetre, a grúzokra esett a választásom. Ők annál nagyobb borosok, és erre büszkék is nagyon, szinte minden címkén hirdetik a 8000 ezer évre visszanyúló borkészítési hagyományaikat. Előzetes ismereteim a grúz borokról a nullával voltak egyenlőek, így az ár alapján választottam, meg persze a minden palackon feltűnő angol nyelvű leírások alapján. Fontos volt, hogy fehéret is vásároljak - még akkor is, ha a grúzok elsősorban vörösboraikról híresek.

Teliani Valley Tsinandali 2007

80% Rkatsiteli és 20% Mtsvane házasságából született fehérbor. A pohárban átlátszó, neutrális színű nedű. Könnyed a mozgása, csillog, láthatóan csiszolt tétel. Beleszagolva teljesen letisztult fehérboros illatot hoz, itthoniak közül a rizlingszilváni jut eszünkbe, de csak hasonlítgatjuk. A levegőn nagyot lép előre, mélyül, kiteljesedik. Előtérbe kerül egy pikáns, nehezen beazonosítható illatjegy. A korty az első perctől a palack kiürüléséig kerek, lecsengése egészen gömbölyű, kis alkoholédességgel megspékelve. Érezzük az alkoholt, de nem bánt sehol, kellemesen átmelegíti a testet. Az idő haladtával az ízben is megjön a pikáns jegy az édesség mellé, egészen egyedivé téve a bor zárását. Egyre hosszabban időzik a szájban az utóíze. Kitűnő fehérbor, profi munka és van egyénisége is. Ezek mellett nagy mennyiségben készül, nagy palackszámmal tud megjelenni a piacon. 121 észt koronáért szereztük be, azaz 2100 forintot kóstált a vásárlás pillanatában. A kóstoló vége előtt már megkapta a 86 pontot, talán ha várunk vele másnapig még többet érdemelt volna. Persze ezzel sem kell szégyenkeznie.

GWS (Georgian Wine And Spirits) Tamada Mukuzani 2005

100% saperavi szőlőfajtából készült vörösbor. Visszanézve a jegyzeteket, ennyiszer még talán nem írtam le a gyümölcs szót egyetlen bornál sem. Kitöltve kellemes megjelenésű, láthatóan van benne anyag, de nem tűnik lomhának a mozgása. Elsőre dől belőle az érett meggy illata, levegőn alaposan meglep. A meggy nem tűnik el, de feltűnik mellette a rajnaiknál érezhető petrolosság. Aztán meg gyömbérrel keveredik a meggy, folyamatosan változik, izgalmas, egzotikus. A szájban ugyanaz a meggybomba. Van bizony benne erő, kitölti az egész szájat, de nem érezném, hogy fáraszt, lágy és kellemes. Tannin a helyén, még simulna, ha palackban érlelnénk. Szívesen iszom még egy pohárral, az ivósságát egy pillanatra sem veszti el. Alkoholja kellemes 12,5 nem lekvárosan sűrű, nem bánt. Melegedés után csokiba fordul az íze, persze a gyümölcsösség mellett. A fehér társát egy kicsivel hosszabbnak érzem, de ez is kitart jó pár percig. Érett vörösbor és még mindig nagyon élő. Hárman voltunk rá, és bizony jól esett belőle egy palack! Az ára jóval magasabb a fehérénél, de szerencsénkre közel fél árra volt akciózva. Így 179 észt koronát kóstált, azaz közel 3100 forintot. 87 pontot érdemelt nálam. 

Összegzésként elmondható, hogy sikerült jó borokat választani. A fehér számomra meglepően jól teljesített, abszolút pozitív csalódás volt. A vörös Mukuzaniból fogyott ezen kívül egy másik palack is (más termelő, eltérő évjárat, születésnapi party), az is hasonló erényeket csillogtatott. Tetszett a borok tisztasága és az, hogy abszolút jó ivásúak tudtak maradni még komoly beltartalom mellett is.  

Legolvasottabb
Legfrissebb