Nem lehetünk elég hálásak azoknak, akik az egyik legszebb belvárosi parkot vendéglátóhelyként hasznosítva kedveskednek a városlakóknak. A tulajdonosváltás után Várfal Fogadóból Kafka (nem az író, a könyv után elnevezett) Fogadóvá (Alkotmány utca 8.) átalakult hely már régen felkeltette az érdeklődésünket. Bár az étteremhez tartozó Kultúrkert nyaranta főként a szabad ég alatt felszolgált grillételekben erős, Andorral kíváncsiak voltunk a konyhára, amit a terasz megnyitása előtt igyekeztünk letesztelni.
 Vasárnap van, kora délután, mégis üres beltérbe lépünk be. Amiből következtetéseket még nem vonunk le, ilyen időben egyrészt kevesebb étterem tart nyitva, másrészt a nem otthon ebédelő jónép vagy az Árkádban, vagy az Aranygaluskában tömi meg magát. Az irodalmi, jazz esteket befogadó Kafka pincére azonban rögtön előzékeny és lelkes felszolgálóvá változik, ahogy elfoglaljuk a helyünket. A rövid étlap először nyugtatólag hat Andor idegeire, amiket aztán a modoros „mélységek és egyéb dimenziók néhány valós és elképzelt gasztronómiai tájról” fantázianevek bolygatna fel.
Vasárnap van, kora délután, mégis üres beltérbe lépünk be. Amiből következtetéseket még nem vonunk le, ilyen időben egyrészt kevesebb étterem tart nyitva, másrészt a nem otthon ebédelő jónép vagy az Árkádban, vagy az Aranygaluskában tömi meg magát. Az irodalmi, jazz esteket befogadó Kafka pincére azonban rögtön előzékeny és lelkes felszolgálóvá változik, ahogy elfoglaljuk a helyünket. A rövid étlap először nyugtatólag hat Andor idegeire, amiket aztán a modoros „mélységek és egyéb dimenziók néhány valós és elképzelt gasztronómiai tájról” fantázianevek bolygatna fel.
Nem filozofálunk azonban sokat irodalomról most, hanem a pécsi viszonylathoz képest kedvezményes árú fogások közül Húslevest rendelünk tanyasiasan (420 Ft). (Itt jegyezzük meg, hogy meglehet merő gonoszság tőlünk a húsleves kártyát minduntalan kijátszani, de higgyék el, a wc-t leszámítva ez mond el legtöbbet egy étteremről.) Szomorúak is vagyunk, mert a levesből csak az ételvarázs fűszerkeverék jut eszünkbe, a lé zavaros és opálos, de legalább a répa frissnek hat benne. A gyömbéres sütőtökkrémtől pirított mogyoróval (420 Ft) viszont felvillanyozódik az ember, mert bár krémlevesnek állaga alapján aligha neveznénk, viszont a harsány és fejfájdítóan sok gyömbér a holtakat is felébresztené.
Más jel is utal arra, hogy rossz időben érkeztünk, mert az étlap nagyobbik (és izgalmasabb) része csere és változás előtt áll, a választott borjú meg hal Andor legnagyobb bánatára nem elérhető, de legalább pincérünk ezt a legnagyobb együttérzéssel és sajnálkozással osztja meg velünk. Marad hát a raznjici (850 Ft) grillezett zöldségekkel (240 Ft). Az étlap szerint úgy, ahogy megtanulták Veljko Barbieritől, hát fene egy ízlése lehet a balkáni gasztro gurunak, mert az étel (szó szerint) tocsog az olajban, késő estig tartó emésztési zavarokat eredményezve (Barbieri biztosan nem így főz, ezt személyes élményekből tanúsíthatom - a szerk, azaz zoranka közbevetése).
 A Kafka-tekercs (990 Ft + 240 Ft) nyílván a magyaróvári, Holstein, zengővárkonyi, Ördögszelet vonallal (fogj néhány hozzávalót, töltsd húsba, majd rántsd ki) akar versenyezni, vagy beleilleszkedni. Nagy érzéseket nem szabadít fel bennünk, az alma és a torma házasságára ilyen formában nehéz áldásunkat adni, bár leszámítva az olajproblémákat, a maga terepén átmegy a vizsgán. Nem úgy a szakács, aki a főétel közepén megjelenik a pultnál, s rágyújt egy cigire a nemdohányzó teremben.
A Kafka-tekercs (990 Ft + 240 Ft) nyílván a magyaróvári, Holstein, zengővárkonyi, Ördögszelet vonallal (fogj néhány hozzávalót, töltsd húsba, majd rántsd ki) akar versenyezni, vagy beleilleszkedni. Nagy érzéseket nem szabadít fel bennünk, az alma és a torma házasságára ilyen formában nehéz áldásunkat adni, bár leszámítva az olajproblémákat, a maga terepén átmegy a vizsgán. Nem úgy a szakács, aki a főétel közepén megjelenik a pultnál, s rágyújt egy cigire a nemdohányzó teremben.
Igaz, ilyen alacsony árakért cserébe csodát azért nem vártunk, de szívből bízunk benne, hogy a nyári pörgésben kihozzák magukból a maximumot, s nem akarnak csak az Aranygaluskánál jobbak lenni (vagy olcsóbbak).