Manapság kevés olyan beszédes helyszíne van a hazai borkulturális rendezvényeknek, mint az 1772-ben épült, Fellner Jakab által tervezett műemlék épület. Ahol egykor a társasági összejövetelek bálterme állt, ott a közelmúltig fagyasztókamraként üzemelő bálterem, elvadult kert és beépített disznóólak jelezték a történelem viharait. Ma azonban, egy elhivatott családi vállalkozás húszéves, kitartó munkájának köszönhetően a méthode traditionnelle eljárás újra otthonra talált az 1500 négyzetméteres pincerendszerben.

Az újjászületés nemcsak a helyszínről, de magáról a Neszmélyi borvidékről is elmondható. Bár a terület történetét a Pécsi Borozó korábban már felidézte, a párhuzam kedvéért érdemes megemlíteni: a borvidéket valamikor az Esterházyak, a Zichyek és a pannonhalmi bencések formálták, 1897-ben önálló rangot is kapott. Ennek ellenére komoly utat járt be: a szocialista tömegtermelés okozta mélyrepülés és  után, az 1977-es újjáalakulást követően találta meg ismét a saját hangját. A Gerecse mészköves lankáin és az Ászári körzet löszös területein ma újra olyan borok születnek, amelyekre érdemes odafigyelni. Ezt a lendületes, folyamatos megújulást és a borvidék jelenlegi formáját láthattuk a tatai hétvégén.

Útkeresés a pohárban: világfajták vagy az elfeledett kincsek?

A rendezvény felhozatala rendkívül színes képet, és egy nagyon izgalmas, borvidéki szintű útkeresést mutatott. A borászatoknál két fő irányvonal rajzolódott ki: míg egyesek a világfajtákra és az azokkal való technológiai kísérletezésre esküsznek, addig mások a régi, mára már háttérbe szorult magyar fajtákhoz nyúlnak vissza.

Kóstolva a kínálatot, óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon melyik a helyes út? Egy ekkora, változatos területtel rendelkező borvidéken a fajtaválaszték is hatalmas, ami egyfelől áldás, másfelől viszont a fókusz elvesztésének veszélyét rejti. A piac tele van világfajtákkal. Kérdéses, hogy érdemes-e elkészíteni egy újabb sauvignon blanc-t vagy éppen chardonnay-t, ahelyett, hogy a borvidék azokra az egyedi, ritka kincsekre koncentrálna, amelyekkel valóban ki tud tűnni a hazai és nemzetközi mezőnyből.

A magyar örökség és a spontán erjedés

A rendezvényen kiderült: egyre többen mernek a spontán erjesztés felé fordulni. Különösen izgalmas volt ezt a régi hazai fajtáknál megtapasztalni. Számos olyan tétellel találkoztunk, amelyek bizonyítják: van fantázia a hagyományos fajtákban is. Íme néhány példa.

• Horváth Családi Pince: A 2025-ös zenitjük gyönyörűen hozta a fajta (és a Király Ferenc-i örökség) legszebb jegyeit.

• Wéber Családi Pince: Izgalmas tételeket mutattak be. A 2025-ös spontán erjesztésű Viktória gyöngye mellett a házasításaik is emlékezetesek maradtak: a Zorro (zenit x olaszrizling x rozália) és a Ch.A.T. (chardonnay x amadeus x taurus) is a ritkaságok iránt érdeklődő közönség kedvencei lehetnek.

• Kisbaka Családi Borbirtok:  A 2024-es furmintjuk mellett a 2024-es Örökség nevű tételük (juhfark x bálint x sárfehér) is nagyon szép volt: krémes, de mégis gyümölcsös jelleg, pont a megfelelő mértékű savassággal kiegészülve.

Világfajták és technológia

A világfajták terén a chardonnay és a sauvignon blanc uralta a terepet. Pécsiként kóstolva meglepő volt a savszerkezet kettőssége: a tételek egy része a tőlünk északabbra megszokott, feszes, ropogós savakra épített, míg a másik tábor a krémesebb, lágyabb, édeskés vonalat képviselte.

A technológiát tekintve a bâtonnage és a sur lie (finomseprős érlelés) kifejezetten népszerű volt. Ez a megközelítés nagyon jól állt a chardonnay-knak: a Kristály Imperial Borpince 2024-es és 2022-es spontán tételeinél gyönyörűen hozta azt a kekszes, vajas, krémes textúrát, amit a fajtától várunk. Az est folyamán ugyanakkor láttunk példát arra is, amikor a sauvignon blanc esetében is ezt a stílust alkalmazták. A fajta friss karakterét kissé tompítja és elfedi ez a technológia, így kevésbé állt jól neki.

A nemzetközi vonal egyik fénypontja a Kősziklás Borászat Pinot Noir White tétele volt. A Blanc de Noirs eljárással készült bor pont azt adta, amit ígért: könnyed, üde, de mégis hozza a fajta elegáns jegyeit.

Határfeszegetések: Pét-natok és egyéb kísérletezések

A kísérletező kedv a határokat is feszegette, olykor már-már extrém, megosztó formában. A Turay Családi Pincészet például egy szokatlan solaris-borsmenta Pét-natot (2024) is a poharakba töltött, a pét-nat kategória amúgy is erősödő, bár a fogyasztók körében máig vitatott jelenlétének margójára. Szintén tőlük kóstolhattunk egy 2020-as, degorzsálatlan zenit pezsgőt is, ami nem túl kellemes élményt hagyott maga után: az élesztős jelleg teljesen elfedte a zenit karakterét és nehézkes, tapadós érzetet keltett.

Érdemes megemlíteni az amforás tételelüket is: kóstoltunk olyan 2023-as héjon erjesztett, amforás olaszrizlinget (Hidden Garden), ahol maga a koncepció izgalmas volt, de a pohárban megjelenő brett, illetve a kénhidrogén jelenléte sajnos elvonta a figyelmet az egyébként jó alapanyagról és elképzelésről.

Hol marad a pezsgő és rozé?

Némi meglepetésre – különösen egy történelmi pezsgőgyár falai között – a pezsgőkínálat most szűkösebbnek bizonyult, és a jelenlévő tételek között sem akadt olyan, ami igazán meggyőzte volna a kóstoló közönséget.

Hasonló gondolatokat ébresztett a rozé felhozatal is. Sem színintenzitásban, sem a savak feszességében nem mutattak nagy erőt. A kínálatot kóstolva a populárisabb, édeskés-cukorkás, "tutti-fruttis" technológiai irány dominált. Ez bizonyára megtalálja a maga szélesebb fogyasztói rétegét, de a feszesebb rozék kedvelőinek kevesebb izgalmat tartogatott az este.

Merre tovább?

Az idei kvaterka sokszínűsége jól mutatta a borvidékben rejlő potenciált, ugyanakkor arra is rávilágított, hogy az igazán emlékezetes borélményeket gyakran a fókuszáltság adja. A széles kínálat mellett egyre nagyobb figyelmet kaphatnak azok a pincészetek, amelyek egyedi karaktert választanak – épüljön az akár egy bio koncepcióra, akár a ritka magyar fajták felkarolására.

A fogyasztók számára a kapcsolódás kulcsa a történetmesélés lehet. Ha a fiatalabb generáció is megismeri egy-egy csak Neszmélyben fellelhető dűlő vagy hazai fajta történetét, nyitottabbá válik rá. Egy jól kommunikált, őszinte helyi bornak mindig megvan a maga varázsa.

Fotók: Tata város fb-oldala