Fotók: Falusi Roland fotós - Ezerjó Média Production

Mi tudunk az ezerjóról ma? A fajta leírása Herczeg Ágnes és Kielmayer Krisztián tollából a bor.hu oldalon jelent meg és nem tudnék jobbat írni, inkább ezt idézem: „Közepes nagyságú, szív alakú, szimmetrikus levéllel és közepes nagyságú fürttel rendelkezik, valamint tömött, lédús bogyók és vékony héj jellemzi. Tipikusan neutrális fajta, magas savak mellett viszonylag magas alkoholra is képes. Gyakran zöldfűszerek, bazsalikom, kapor, vágott fű és némi gyógynövényes tónus jellemzi, diszkrét gyümölcsösség, körte és méz kísértében, olykor olajos textúrával kiegészítve. Amennyiben édes iskolázásban készül, úgy a fűszeres jegyek mellett felbukkannak az érett csonthéjasok, ugyanakkor a fahordós érlelés is jól áll neki. Semleges jellege miatt a termőterületet is nagyszerűen be tudja mutatni.”

Hozza azt, ami sokáig fontos volt: jó savak, jó cukrosodás, stabil alkohol, stabil termés. Voltak idők, amikor sokkal több borvidéken is megjelent, de sehol sem volt annyira meghatározó, mint Móron.

Tizenötezer hektár ezerjó?

Az ezerjó az egész Kárpát-medencében ismert, de Magyarországon a legelterjedtebb. Ha a kadarkát is beleszámítjuk, akkor az ezerjó a negyedik legjobban elterjedt fajta a 20. század második felében. 1960-ban 14 000, 1970-ben 14 700 hektár a termőterülete, amely 1985-ig még növekszik, majd telepítése teljesen leáll. Mára országszerte alig háromszáz hektárt tesznek ki az ezerjó ültetvények.

Manapság ez a fajta két borvidékünk, a Kunsági és a Móri borvidék fajtája, Mórt és Soltvadkertet említhetjük így az ezerjó hazájának.

A jelen számai sokkal szerényebbek, mint ahogy a múlt ígérte egykoron a szebb jövőt. Kettő százaléka maradt meg csupán, ami elgondolkodtató. Miért tűnt el? Lehetséges, hogy azért, mert sokat termő, egyszerű borként élték meg, a szocializmusban bevezetett hamis márkanevek, alacsony minőségű tömegborok az ezerjó esetében is talán elvették az esélyt, hogy minőségi, izgalmas borként gondoljunk rá!

A minőségi gondolkodás az eredetvédelemben is megjelenthetne, bár itthon az eredetvédelem még mindig nem igazán elterjedt, nem népszerű, és viszonylag kevés hatása van a fogyasztókra, de egy jó brandingben lehetne alkalmazni. Móron egyáltalán nincs jelen az eredetleírásban az ezerjó kiemelése, előtérbe helyezése, míg a Kunságban van erre példa, a Soltvadkerti OEM kizárólag az ezerjóra épülő eredetvédett bor és három stílusban készülhet: száraz bor, töppedt szőlőből készült édes bor, illetve pezsgő.

Honnan származik az ezerjó?

Tipikusan magyar fajta, rendszertanilag a balkáni változatcsoportba tartozik, tehát autochton fajtákat tartjuk nyilván, ennek ellenére még nincs igazán feldolgozva DNS-kutatásokban, vagyis a rokonsága nem igazán ismert. 

Vannak róla történetek itt-ott fellelhetően. A legendákban az a jó, hogy jólesik és szeretjük is mesélni őket. Többségében olyan jó sztorik, eladják a bort is akár, a kóstolókon le lehet nyűgözni a vendégeket. A DNS nagy ellenfél, mert többször veszi el a meséket, mint amennyi újat tud hozni. Vagy máshogy hoz újat, ami kevésbé meseszerű, szegényebb a sztori. Az már egész jó, ha a legendákból legalább valami kicsi rész, történetmorzsa igaznak bizonyul.

Mit is írtak az eredetéről? Négy sztori biztos sokaknak megvan: A móri kapucinusok hozták be az országba. A környékre telepített kapucinus rendek a tokaji rendtársaiktól kapott ezerjó szőlővesszők küldésével segítették a szőlők újratelepítését. A 17-18. században betelepült sváb családok sajátos présházépítési stílusukat hozták magukkal, a tausendgüte szőlőfajtával együtt. Az ezerjó a filoxéra-vész után terjedt el, megbízható, jól termő fajtaként.

És ami ebből igaz lehet: A legtöbb ampelográfus szerint a Kárpát-medencében jöhetett létre a fajta. A 18. század második felében Hont és Nógrád megyéből terjedt el a többi borvidékre.  Korabeli északi szinonímái: korponai, szátoki. Vannak feljegyzések budai fehérként is. Erdélyben fehér bakatornak is hívják.

Az ezerjót már a filoxéravész előtt ismerték és termesztették, de a filoxéravész után terjedt el nagy területen, sok borvidéken. Az alföldi homokra már 1884-ben javasolt fajta lett a kövidinka, az olaszrizling és a(z arany) sárfehér mellett. Az ezerjó termőhelyeként a 20. század első felében az Alföldi, a Balatonmelléki, a Dunántúli, a Felföldi, a Mecseki, a Móri, a Neszmélyi, a Nyírségi, a Soproni és a Szekszárdi borvidékeket tartják nyilván.

Mór és az ezerjó

Az ezerjót először a kapucinusok jegyzik fel móri szőlőként (XVIII-XIX. század), de a XIX. század végére már a borvidék jellemző fajtája.

Az ezerjó volt a pecsenyebor, azaz jobb minőségű, zamatosabb, testesebb bor, amelyet gyakran pecsenyéhez fogyasztanak. Krúdy Gyula azt írja: „A pecsenyeborokon olyan szépen piroslottak a pecsétek, mint akár a pénzesleveleken.”

A szocializmusban már az ipari/mennyiségorientált borászat állt szemben a családi vagy minőségorientált borászati gondolkodással. A korszak rosszemlékű borkombinátjainak bevett gyakorlata szerint a bőtermő ezerjó volt hivatott a KGST-piacot mennyiségi félédes, édes borokkal ellátni, amire képes is volt.

Ugyanakkor ennek a korszaknak a tömegtermelése rányomta a bélyeget a kilencvenes évekbeli változások utáni jövőjére is, hiszen mindenki váltani akart és mást tenni az asztalra, mint amilyen borok a szocializmusban készültek. Eldobtuk a régi márkaneveket, anélkül, hogy valóban megvizsgálta volna bárki, jók vagy rosszak. Úgy telepítettek sok helyen fajtákat, hogy meg sem vizsgálták, alkalmasak-e az adott területre. Ennek levét ma isszuk, ahelyett hogy sokkal több jó ezerjót kóstolgatnánk. 

Nemesítők álma

Az ezerjóval nagyon sok nemesítési kísérletet végeztek, ezek közül több fajta sikeres is lett.

A góliát volt az első, ez ezerjó és glória hungariae keresztezése, ez utóbbit Kocsis Pál nemesítette a két világháború között, az Ezeréves Magyarország emléke és a Thallóczy Lajos muskotály keresztezésével.

A jubileum 75 1974-ben, ezerjó és szürkebarát keresztezésével jött létre, majd két évvel később beindultak a z-fajták: zenit (ezerjó x bouvier) 1976, zengő (ezerjó x bouvier) 1982, zeus (ezerjó x bouvier) 1994 és végül az utolsó, talán legsikeresebb utód, a generosa (ezerjó és piros tramini) 2003-ban.

Hol tartunk ma mennyiségben?  Az ezerjó 2024-ben 302 hektáron volt jelen, öt évvel korábban még 536 hektárt jelzett a HNT statisztikája. Az utódfajták esetében is jellemző a csökkenés: jubileum 75 jelenleg 32 hektár (2019-ben 63 ha), zengő 140 ha (2019-ben 201 ha), zenit 661 ha (2019-ben 703 ha), zeus 29 ha (2019-ben 29 ha), míg a generosa esetében hatalmas duplázás mutatható ki: jelenleg 1017 hektár van belőle, míg 2019-ben még csak 548 ha volt.  

Hogy mit hozhat a jövő?

A minőségi kutatást kóstolással folytattuk. A Százszorszép Ezerjó rendezvényt a bodajki vadászkastélyban rendezték meg, 10 helyi és két kunsági borászat részvételével. A 10 móri pincészet: Brigád, Csetvei Pince, Frey Pince, Galambos Pince, Holló Pince, Lincz Pince, Miklóscsabi pincéje, Spontán Pince, Végh-Tomcsik Családi Birtok, Villa Mille, plusz a vendég borászatok: Frittmann Borászat és Font Pincészet.

Nagyon fontos a kulturális és történelmi háttér, a folyamatosság, az egyedi történet, a mese, a sztori, a közérthető, jól megfogalmazott üzenet. De legalább ennyire fontos. hogy jó borok készüljenek. 

És jelenthetem, jó borokat kóstoltunk, legalábbis minden pince hozott olyan bort, amit szívesen, örömmel ízleltünk meg. Nem jegyzeteltem, viszont végigkóstoltam az összes tételt. Voltak könnyed, friss borok, voltak vaskosabb, fajsúlyosabb tételek, voltak natúrborok és pezsgők, voltak mikrotételek és még annál is kisebbek, sőt volt desszertbor is (ha már ezerjó aszú pár évtizede nem lehet), és nem könnyű megmondani, mi is a fajta igazi arca. A sokszínűség most elég közhelyes volna ide, így szerintem az a jó ezerjó, ami egyszerre könnyed és tartalmas, ami nem akar más lenni, és meg tudja mutatni Mórt. Voltak ilyen tételek, én is bontok egy palack hazahozott ezerjót, legközelebb bátran vegyék le a polcról, rendeljék házhoz, kóstolják meg a móri ezerjót önök is!