A fotót innen metszettük

A vélemény szabad, vagyis nem tilos, hogy bárki hasonlóan vélekedjen a kialakult helyzetről. Viszont engem, akinek ez már húsbavágó kérdés, szomorúsággal tölt el. Ezeket az energiákat, amik a hasonló cikkek és kommentek írására fordítódnak, lehetne a veszélyt elhárító, a megoldást elősegítő elemzésekre, javaslatokra, együtt gondolkodásra is fordítani, de a médiában történő véleménynyilvánítás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni a valós helyzetről, mielőtt valaki ezt leírja: „hogy az ültetvényét kivágó zalai gazda csupán beteljesíti a sorsát a gazdaságilag fenntarthatatlan ültetvényének”. 

Én is ilyen, ültetvényt (a mintegy húsz hektárból négyet, amiből kettő 10 éves, gyönyörű, jó karban lévő, a másik kettő is a gazdaságos üzemeltetési időn és állapoton belül, huszonpár éves) kivágó gazda vagyok, mindemellett növényvédelmi szakember is, bizonyára nem a legjobb, de közel 30 éve dolgozom a szakmában, így feljogosítva érzem magam a cél érdekében történő megnyilvánulásokra. És hogy miért is teszem, tesszük ezt? Pont azért, hogy például a Pécsi borvidékre is eljusson a híre! Igen, a betegség 13 éve itt van, mindenki tud róla. Mi is, sőt, mi voltunk azok, akik saját szemükkel is látták az első beteg tőkéket és kabócákat a Lenti hegyen. (Igen, az ESCA még régebben, és igen, az ellen is úgy tűnik tehetetlenek vagyunk, de ha megnézzük a kettő járványdinamikája, a terjedés/terjesztés módja közötti különbségeket, már fel kell kapnunk a fejünket: a két károsító nem egy ligában focizik!) Mégis, valóban nagy a baj, de hogyan is jutottunk el idáig? (Amúgy, ha már a coviddal vont Zoltán párhuzamot, legyen igaza! Legyen ennek is nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért nem árt megjegyezni, hogy bár nem milliók haltak meg Magyarországon a covidban, és úgy tűnik, megtanultunk együtt élni vele, de akinek hozzátartozója, barátja került az áldozatok közé, annak azért nagyon fájt. Mint ahogy nekem is a 4 ha. És a többieknek Zalától Badacsonyon, Somlón át Sopronig.)

Tehát, hogyan jutottunk el idáig, és miért fordultam én is a médiához, közösségi oldalakhoz? A cikk szerzője elismeri, „komplett összefüggő telepekként még nem találkoztam vele”. (Itt javaslom újra megnézni Vera Chytilová ’Az örökség, avagy gútentág, faszikáim’ című szatírájának azt a részletét, amikor Bohus a doktornő hite iránt érdeklődik.) Jelentem, sajnos vannak ilyen összefüggő telepek, a jelenlegi szabályozás értelmében 30% fölött a teljes táblát ki kell vágni, és a fent említett borvidékeken nem egy és nem kettő ilyen határozatot adott ki már a hatóság. Nem beszélve arról, hogy az 5-10-20%-ban kivágásra ítélt tőkék után ott maradó hiányos szőlőket mennyire éri meg majd művelni a továbbiakban? A saját gyakorlatunkat (és a kollégák jó részének az általam ismert gyakorlatát) tekintve pontosan nem tudom értelmezni az alábbi kijelentést: „abban az esetben viszont felmerülhet a tulajdonos hanyagsága, csigalassú reakcióideje.” A hanyagság még csak oké, azt értem, bár vissza kell utasítanom, de a csigalassúság mi lehet? Szóval a tények: a 2013-as megjelenést követően azonnal a technológiába illesztettük a kabócák elleni védekezést a NÉBIH akkori ajánlása alapján (mivel érthető módon tapasztalatunk ebben még nem volt). Védekeztünk tehát a kabócák ellen annak ellenére is, hogy tünetes tőkéket egyébként sokáig nem láttunk, majd amikor megjelentek az elsők, elkezdtük szépen kivágni azokat. Az első nagyobb mértékű (Rajnai rizling 1 ha-ban 27%!) megjelenése a betegségnek 2023-ban történt, a tőkéket kivágtuk és pótoltuk, bízva abban, hogy a védekezés mégiscsak elégséges lesz. Az idei évre vált bizonyossá, hogy ez kevés, ennél többre van szükség. Ha ez csigalassú tempó, akkor legyen, a rendelkezésre álló információk birtokában erre voltunk képesek. (És most ne legyen igazam, de ha mégis beüt a krach pár év múlva a Pécsi borvidéken, akkor mi lesz a vélemény a tempóról?) Lehet, hogy jobban körül kellett volna néznünk külföldön, a már hosszabb ideje fertőzött régiókban, de az első tünetes tőkék megjelenésekor pont úgy voltunk vele, mint most Szabó Zoltán és még nagyon sokan a kevésbé érintett borvidékeken, azt az egy tőkét kivágja, megsemmisíti, jobb esetben védekezik a kabóca ellen és hátradől, hogy mindent megtett. Na és ez az, ami miatt óbégatunk! Hogy tessék megérteni, ez nem volt elég Zalában, és nem lesz elég Pécsen, vagy más borvidéken sem! Az valószínű, hogy az idei ijesztő mértékű fertőzéshez több tényezőnek kellett egyidejűleg teljesülnie (rovar gradáció, évjárat időjárása, stb.), de mi a biztosíték arra, hogy ezután nem lesznek hasonló évek? 

Tudjuk, hogy nem ismerjük még minden részletében a betegség terjedését, a vektor életmódját. Arra viszont rájöttünk, és biztosak vagyunk benne, hogy egyenként, különálló termelőként nem megoldható ez a probléma, ide összefogás, koordináció kell. Ezt felismerve dolgozunk egy szőlész és növényvédős szakemberekből álló csoportban azon, hogy ez a koordináció országosan megvalósuljon. Itt kell megjegyeznem, hogy az agrárirányításról megfogalmazott véleménnyel teljes mértékben egyetértek. Márciusban a fenti csapattal már voltunk a minisztériumban segítséget (növényvédő szer engedélyokiratok módosítását, fellépést az elhanyagolt területek tulajdonosaival szemben, szigorúbb ellenőrzést, stb. és mindenekelőtt koordinációt) kérni. Én csak remélni tudom, hogy az osztályokon azért folyik valamiféle munka ezzel kapcsolatosan, de a nyilvánosságban csak a politikusi önfényezés megy, amin vagy felháborodunk, vagy kínunkban röhögünk. Kiadják a jelszót: védjük meg a magyar szőlőtermelőket, és ennyi. Ettől nem szűnik meg a baj. A bő fél év alatt, amióta megalakult a csoport, kidolgoztunk egy javaslatcsomagot, elküldtük több helyre „fölfelé”; semmi válasz. Olyan, mintha magukra hagytak volna bennünket, szőlőtermelőket. 

Annyi talán kiderült a fentiekből, hogy minden közlésem, közlésünk mögött sok tapasztalat, útkeresés, együtt gondolkodás, munka van. Ezt ajánljuk föl mindenkinek, aki szeretne élni vele. Kicsit hevenyészett válasz ez, tudom, a szüret lehet a mentségem. Meg az, hogy az idei évben többet foglalkoztam már az FD-vel és a kabócával, mint a boraimmal. És ez nem jó. De az sem, ha tényleg eltűnnek a szőlőink. Mert ha szőlő nem lesz, akkor vajon mi lesz az ágazat TOP 5-ös nyűg listájában? Miről lehet majd írni ezeken a hasábokon?