Rövid, három részes sorozatunkban a Balkán kis országaiból villantunk fel pillanatképeket, pihenésképpen pedig mindig kibontunk egy palack bort is. Tartsatok velünk!

Amikor utólag megtudtam, hogy a BIWC borversenyen 94 pontot kapott egy olaszrizling Észak-Macedóniából, alig vártam, hogy megkóstolhassam. Most jött el a lehetőség!

Az Agancsos Pincészet villányi pincesoron található borozója nekem valahogy olyan, mintha mindig is ott lett volna, esti séták során mindig akad hely egy pohár bor erejéig legalább, fesztiválokon meg itt mindig buli van, szól a zene, táncol a nép. Pedig most lettek húszévesek, no nem a tulajdonosok, hanem a borozó. És ha már jubileum, rögtön dupla, merthogy a panziójuk meg a tizediket töltötte be. Ott voltunk az Agancsos-ünnepen.

Lassan elmúlik a második szemeszter is legújabbkori tanulmányaimból, a kismartoni FH-Burgenland nevű szakfőiskola (University of Applied Science, ahogy szép angolosan ezt mindenhol hívják) Internationales Weinmarketing nevű MA képzéséből. Több spontán, és több terv szerinti (mármint tanterv szerinti…) kóstoló mellett erről a június utolsó csütörtökjén megrendezett eseményről azért számolok be, mert amellett, hogy elég komplex képet nyújtott ennek az új (mega)trendnek a burgenlandi terméséből, a kiállító borászok termékpalettájuk egy tekintélyes részét magukkal is hozták. Ezért főként a burgenlandi fehérek (naja, június vége van, kérem) idei állásáról is egész jó keresztmetszetet lehetett kapni.

Úri hóbort vagy tudatosan választott, egyedi út? Van-e, ha igen, milyen létjogosultsága hazánkban? A napjainkban sokat emlegetett „utolsó pillanatban vagyunk, hogy megmentsük a Földet” szlogen ad-e megfelelő választ, a pesszimistáknak? Jobb-e a bio, biodinamikus bor/élelmiszer a többinél? A biodinamika szó hallatán joggal merülhetnek fel kérdések többekben is. Egyelőre nincs minden kérdésre válasz, megnyugtató pedig végképp nincs, így ezen írás végén sem jön el a „mindenre tudom a megoldást” érzése. A cikk célja, hogy az érdeklődő olvasónak segítsen eligazodni abban a témában, amit a biodinamika jelent.

Miután a 11. napon már csak annyi maradt hátra, hogy Nagybányáról hazáig vezessek, így az utolsó fejezetet olvashatjátok az erdélyi útinaplómban. Címszavakban: Máramarossziget és némi haszid történelem, aztán Nagyvárad és festészet minden mennyiségben.

Május utolsó szombatján a festői környezetben lévő Gyöngyöspatán a helyi borászközösség megszervezte az első Kékfrankos Fesztivált. Az ország számos borvidékéről érkezett közel harminc termelő szebbnél szebb borokat töltött a vendégek poharaiba. Bár a jó idő ellenére a tömeg elmaradt, a szervezők biztatóan nyilatkoztak jövőre nézve…

Ez már valójában nem is Erdély, hanem Máramaros, mondjuk korunk utazóinak édesmindegy, nekik a Bánát/Bánság is Erdély, ahogy a Partium is. Nem tudom van-e értelme küzdeni ez ellen, mindenesetre én megpróbálom. Tehát, Máramaros…