Avagy mi is történt a Concours Mondial de Bruxelles előtt, miért is mentünk oda és mi az a nulladik nap?

Tavasz van. Semmi nem jelzi jobban, hogy végre eljött a napsütéses, meleg évszak, mint a szezonális, friss zöldségek megjelenése. Számomra a tavasz íze a spárga – és sehol nem szeretik jobban, mint Németországban, méghozzá egy pohár zöldszilváni társaságában. És hol készül a legjobb zöldszilváni? - Bizony, Frankföldön! Tehát ez az irány.

Az alkoholmentes bor fogalmával Amerikában találkoztam először, jó tizenöt éve, amikor anyukám ezt kérte szuvenírként. Fre márkanévre hallgatott, az első nagyobb szupermarketben meg tudtam venni, amibe betévedtem. Magyarországon még ma is az interneten kell keresgélni, hogy hozzájussunk, ezért is volt kellemes meglepetés, amikor az egyik áruházlánc múlt hét csütörtökön két fajtát is forgalomba hozott.

Jó csipegetni két étkezés között/előtt/helyett. És most még trendi is. Tiktokkerek, youtuberek, instafanok oktatják a népet és mutogatják, hogy építik fel a csipegetős asztalaikat. És csak egyszer keressen rá valaki pinteresten, biztosan ilyesmit szeretne vasárnap bruncholni. De mi is ez és minek nevezzem?

Idén a Concours Mondial de Bruxelles nevű gigaborverseny az olasz csizma rüsztjén, Kalábriában került megrendezésre. Mi is ott voltunk, sőt, még soha nem volt ilyen népes a magyar delegáció!

Milyen a Mátrai borvidék új arca? Mit ad(hat) hozzá egy közös bor a helyi összetartozás, imázsépítés folyamatához? Mennyiben változtatja meg a mátrai pincészetek ismertségét egy ilyen kezdeményezés? És milyen borokat kóstoljunk most, 2022-ben, ha a Kékes közelében járunk? Lényegében ezeket a kérdéseket fogalmaztam meg magamban, amikor megérkeztem a Stefánia Palotába, a Borjour által szervezett, Mátrai Május elnevezésű eseményre.

– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.

Már jó pár éve, hogy először kóstoltam Dobravac-borokat és azóta nem jött össze, hogy ellátogassak a pincészetbe. A Vinistra borverseny délutáni pincelátogatásait a zsűritagok között kvázi sorsolják, induláskor nem is tudod, hova visznek, de ezen a napon meghekkeltem a rendszert és irány Rovinj.

A Furmint Február hagyományai tizenkét éves múltra tekintenek már vissza - idén azonban az alliteráló szókapcsolatot a pandémia miatt kialakult helyzet némileg megtorpedózta - ám a fajta mégis megér egy Nagykóstolót!  A Furmint Február kezdeményezés célja az volt 2010-ben, hogy a hazánk borkultúrája szempontjából kiemelten fontos szőlőfajta minél szélesebb körben eljusson a borkedvelő közönséghez és minél többen megismerjék a különlegességeit és a benne rejlő lehetőségeket. Így 12 év után azt is érdekes látni, hogy ez a igen fontos hazai fajta milyen fejlődésen ment keresztül.