A nyitóképet innen metszettük

A svéd szőlőművelés ugyanis az északi szélesség 55. fokától indul, és Malmötől északra, a Malmö-Helsingborg, tágabban a Malmö-Göteborg szakaszon van jelen. Lund, Landskrona említhetők még a nagyobb települések között. Ez a parti vidék a tenger felől fújó szél miatt jóval kevésbé fagyos, mint akárcsak 10-20 km-rel beljebb lévő szárazföldi társaik, ugyanakkor a szél a lombozat folyamatos szellőzését is biztosítja: az eddig betelepített mintegy 250 hektáron teljes egészében biogazdálkodás folyik. Ez de facto, és nem de jure, ugyanis ez az időjárási tényező, valamint a réz mint szer teljes tiltottsága az egész svéd agráriumban oda vezet, hogy nincs szükség különösebb külső tanúsításra. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a telepített szőlők jó része (jelenleg 95%-a) gombarezisztens fajta, azon belül is kiemelkedő a Solaris aránya. A Solaris több problémája (főként, hogy nem feltétlen ad kiemelkedő minőséget, valamint nagyon érzékeny az itt elég gyakori hirtelen időjárásváltozásra) mellett tagadhatatlan előnye, és népszerűségének az oka a megbízható terméshozam. Az utóbbi időkben terjednek a klasszikus francia fajták is, mint a chardonnay, a chenin blanc vagy a pinot noir. Az utóbbi pár év új slágere a cabernet franc: a késői kirügyezése miatt gyakorlatilag elkerülik a tavaszi fagyok, ugyanakkor az ezen a vidéken már igen hosszú júniusi és júliusi nappalok miatt be tud érni. Ehhez járul az, hogy a hosszú nyári nappalok révén az egész tenyészidőszakban pl. 20%-kal több a fény, mint Bordeaux-ban… Eső sem esik itt nagyon 700 mm-nél több, ebből kb. 500 a tenyészidőszakban, ez jelenleg évi átlagosan nyolc, kénnel, magnéziummal és sütőporral végzett permetezéssel kezelhető. 

Az érintett Lund városának egyeteme által lefolytatott kutatás szerint ezen a vidéken akár 5000 hektárig is elmehetnek a szőlőültetvényekkel. Amire van is társadalmi igény, az erősen kontrollált svéd alkoholfogyasztás mellett is: saját, lokális termékről lévén szó, a svédek szívesen fogyasztják a saját borukat, másik oldalról pedig, a környezettudatosság (CO2 lábnyom) miatt a termelők jó része nem is exportál, hogy ezzel (mármint a kapcsolódó logisztikával) se szennyezze a környezetét. 

Természetesen nem mindjárt 250 hektárral kezdődött a sztori. A 90-es évek elején néhány hobbitermelő (a más iparágakban szerzett tőkéjének egy részét el is „tapsolva”) kezdett bele a szőlészetbe. 1999. lett az első jelentős mérföldkő, ekkor ismerte el az EU Svédországot bortermelő országnak. Gyorsan megalapították a Svéd Borászegyesületet is. 

Mivel tradíció nélküliek, ezért aztán sem eredetvédelem, sem semmilyen speciális kontroll az általános uniós szabályokon kívül nincs, így a kísérletező kedvnek sincs nagyon határa. 

Ráadásul idénre sikerült elérniük, hogy kemény feltételek mellett ugyan, de szabad legyen a pincészettől történő közvetlen vásárlás, azaz, a svéd állam nyitott egy kicsiny rést az állami alkoholkereskedési monopólium eddig igencsak zárt rendszerében. Innen nézve picit komikus a szabályozás, amiben egyszerre csak négy palack bort lehet eladni egy személynek, és minden egyes eladás előtt egy minimum félórás „képzést” kell tartania a borásznak a vevő számára. Ez lehet ugyan a pincelátogatás, vagy a borok előzetes megkóstolása is, de másik oldalról ez annyit jelent, hogy öt palack vásárlása az bizony a legminimálisabban egy órán keresztül tart… A borászok pozitívan néznek a szabályozásra, és azt mondják, ez az újdonsült borturizmust erősíti így majd tovább. A középtávú cél az 500, illetve 1000 hektárosra növekedés: egyrészt, a lokalitás miatt ennek helyi/hazai piaca bőven van/lesz, másrészt a növekedéssel tudják elérni, hogy teljesen önálló szakma legyenek és önálló szakmai irányítás alá kerüljenek. Jelenleg ugyanis az állami egészségügyi hatóság alá tartozik a borászat, nekik viszont fogalmuk sincs, mit is csinálnak a borászok…

A tradíció hiánya miatt olyan fogalmak és mögöttük húzódó cselekmények/események, mint telepítési engedély, kivágási engedély, kötelező metszésmódok stb. nem korlátozzák a borászokat. Akik így ugyan nagy pofonokba is beleszaladnak, de összességében ezt ugyanolyan esélynek élik meg, mint az állami monopólium részleges feloldásának a mulatságosnak ható szabályrendszerét.

És, hogy milyen a svéd bor? Björn Odlander Kullaberg névre hallgató borászatának 2021-es Solaris bora 2024-ben, az első „Swedish Wine Tastingen” legyőzte a nemzetközi konkurencia borait. Persze, azt nem tudjuk, kik voltak a nemzetközi konkurencia, de jól hangzik, annyi szent. 

Kétségtelen, ráléptek arra az útra, amire az angolok: a 20-25 évvel ezelőtti, a „tradicionálisak” által megmosolygott indulástól eljutottak a prémium kategóriáig, és a komoly területnagyságig. 

Ha a svédek is bejárják ezt az utat, az a „tradicionálisak” számára nem túl jó hír lesz: minden egyes svéd hektárral csökkenni fog a svéd importpiacuk…