Kérem Várjon!
Cikkek
A hungarikumoktól Pécsig
Vendégszöveg: Szegedi kadarka
lackó
2009 November 10.

Szegedi borklubosok, barátaink a borban és a magyar fajtákban, olvasóink és blogtársaink kértek meg bennünket, segítsünk hungarikumokat gyűjteni. Hat bort küldtünk hát, a Pécsi borvidéket reprezentálva, elsősorban cirfandlikat (merthogy nekünk ennél nagyobb hungarikum nincs), de azért volt némi juhfark és Szabó Zoli által házasítva sok régi fajta. Volt, amit még szerettünk volna, de nem jött össze, azért kíváncsiak vártuk a híreket. És kaptunk egy beszámolót, közöljük is nyomban.

A múltkori argentin-kóst után fogalmazódott meg az ötlet: ha már sikerült ilyen messzire elkalandoznunk kis hazánktól és a kitekintés is egész pofásra sikeredett, térjünk haza, egész mélyen, legyenek terítéken régi magyar fajták. A feladat nemes és nem is egyszerű. Persze, hungarikum a cserszegi, az irsai, a kadarka is... de mi a helyzet az igazi, ősi magyarokkal? A választ persze nem sikerült megtalálni, mert sajnos - gondolom a filoxérának is köszönhetően - nagyon kevés van már ezekből (gondolok itt a gohér, kövérszőlő, bakator, szerémi illetve budai zöldre...stb...). Pécsi barátainkat segítségül hívva végül sikerült összehozni egy 12-es sort. A sors játéka úgy hozta, hogy Balla Géza mustos fehérjét az áldásos APEH-tevékenység miatt nem sikerült megkóstolni, pedig... no meg a másik játék: a cirfandlit akkor még hungarikumnak gondoltam, most már tudom, tévesen (csak annyira tévesen, mint a kadarka, a kékoportó vagy az olaszrizling, amiket azért szeretünk a magunkénak tudni - a szerk.), de sebaj. A fajtát nem ismertük, most már talán kicsit jobban.

 

Az első két tétel - számomra - sajnos egyértelműen technológiai hibás volt, de érdekességnek mindenképp érdemes volt. Egy bakator Avasújvárosról illetve egy Plébános András Emil enyedi pincéjéből. A plébánosnak voltak értékei ugyan, de ez talán a cukor jótékony hatásának volt köszönhető csupán.

Gedeon Ezerjó 2008: Igazi technológiai csoda, leginkább a fajélesztőről szól, nincs is ezzel semmi probléma. Kedveskedő, karcsú, szép savakkal. A szőlő talán kicsit éretlen volt, vagy a prés túl erős, minden esetre volt benne egy adag zöldesség. **

Gedeon Sárfehér 2006: ha minden igazi, most már csak Izsákon lehet a fajtát termelni, védett a lelkem, helyesen. Illatban a zöldalma édesen frissítő aromája vonz, mellé egy csipetnyi pemetefű, ami helyesen ízben is folytatódik. A kis cukor szépen tartja a savakat. ***

Régi Magyarország 2008, Szabó Zoltán, Hosszúhetény: A Szerémségtől Felvidékig. Egy házasítás régi magyar fajtákból: járdovány, hólyagos furmint, zöldszilváni, sárfehér, alanttermő, pozsony fehér, szerémi zöld. Eleinte zárt illat, nem csoda, hordóminta még és a kén is fed. Ahogy nyílik, az érettebb gyümölcsök előtörnek, leginkább sárgadinnye vezet. Minden szép benne, kerekedő, de még élete elején lévő bor. ***

Szajki juhfark 2006, Hárs Tibor: Gyönyörű mézes illat, semmi jele a macskapisinek. Inkább gyógynövényes-mézes, kerek, a juhfarkra jellemző erős savak elmaradnak, helyette báj és kerekség. Szép juhfark élmény, a fajta egy eddig ismeretlen iskolája. ***

Katona Borház Balatonboglár, Tokaji Hárslevelű 2006: Igen, tokaji. Sajnos nem szép. Széttcsúszott bor, ahol leginkább a savak maradtak előtérben. Fáradt már. *

Orsolya Hermány Leányka 2007: Nagyon szép, túlérett szőlőre mutató illat. Gyógyszeres kesernye, a bor testével a savak sajnos nem tudtak lépést tartani. **

http://www.flickr.com/photos/36809325@N00/1406306Eberhardt Cirfandli 2008: Elsőre furcsa, lőporos-tűzköves illat, kérdés, honnan hozta magával, a fajta, vagy a termőhelyről van szó? Furmintos érzések, szép savakkal, a kelleténél picit több kesernyével. ***

Radó Cirfandli 2008: Nagyon szép, mélyebb gyümölcsös illat, körte, alma és birs. Kerek korty, nagyon szép test. Mézes, tömény, persze, nem édes. Szárazak közül a legszebb. ***/****

Radó félédes Cirfandli 2008: Viaszos, mézes aszalt gyümölcsök, kis citrussal bolondítva. Édes alma. Játékosság, szép és nagyon helyén lévő sav-cukor arány. ***

Szabó Zoltán Hosszúhetényi Cirfandli, édes, 2008: gyönyörű mély sárgás szín, olajos az egész, és áradó citrus, birs és datolya. A modern aszús illatok minden jegyével, ahogy ez az ízben is megjelenik. Cseppet sem geil a bor, teste és édessége ellenére friss, üde, nagyon játékos. ****

http://www.flickr.com/photos/36809325@N00/1406306

Összegzésként? Érdekes este volt, mindenképp kiemelkedtek a cirfandlik a mezőnyből. Az ősi magyar fajtákhoz nem igazán kerültünk közelebb, viszont a pécsi borvidékhez biztosan. Külön köszönet a Pécsi Borozónak, Győrffy Zolinak, illetve a borászok (Szabó Zoltán, a Radó Pince és Vinotéka, Eberhardt György, és Hárs Tibor) kedves felajánlásának! Hála és köszönet érte, Szabó Zolitól pedig ezúton is elnézést a kései zavarásért.