Kérem Várjon!
Cikkek
A negyvennégyes buszon
Egy bor: Németh János Szekszárdi Cabernet Franc 2008
zoranka
2012 February 08.

A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.

Ebéd mellé, amit ma Dinnye Úrral az Enoteca Corsóban fogyasztottunk el, ahova a ponty miatt mentünk, de végül megalkudtunk az édes-savanyú csirkében, a ponty kevésnek, az érdeklődés soknak találtatott, szóval ebéd mellé, után bort is kértünk. Ebéd után ugyanis még volt szabad húsz percünk az élet apróbb szépségeinek kitárgyalására, ehhez a napi borkínálatból a 2009-es Heimann Kadarkát választottuk. Az Enoteca földszinti delikátboltjában kibővült a borválaszték, palackosan vagy háromszáz tétel listáztak be, van itt Orsolya, Ráspi, Demeter Zoltán, Losonci Bálint, Iványi Zsófi, végignézni is sok volt. Nem feltétlenül olcsó, de izgalmas választék, a kézművesnek mondott borok tekintetében párját ritkítja kicsit városunkban. Napi nyolc bort bontanak, a borok cserélődnek, mi a kadarkát gondoltuk megfelelőnek, az ebéd jellege miatt is és igazunk lett, bizony. Kellemesen volt fűszeres, aztán édeskés jegyek erősödtek fel, cseresznyés-szilvás piték rémlettek fel. Élvezetes pohár bor volt.

A nap további részében még vagy tucatnyi takarítatlan utca gyalogos felderítése után úgy döntöttem, hogy este megérdemlek egy pohár jó bort, s ha már szekszárdival indítottam, legyen az a folytatásban is. A borhűtő Németh János 2008-as cabernet franc-ját ajánlotta, én elfogadtam. Szégyenszemre alig találtam dugóhúzót. A borklubban lenyúlták a Polgárost, a Vylyanost, a nyúl a kocsiban maradt, a hűtőmágneses a szerkesztőségben dekkol, a kedvencem meg néhány hete végleg megfáradt. Szerencsére Lilla eszébe jutott, hogy van egy ajándékdobozom, sosem használom, de van benne céleszköz. És volt.

Fotó: Dobokay Máté

Bontottam is. Egy éve is, hogy utoljára kóstoltuk ezt az évjáratot, azóta már a kilences jött velünk szembe többször. A nyolcasnak most valahogy simább az arca, kikerekedett, tán még pocakot is engedett. A harsányság eltűnt, helyette illatban erőteljesen édes gyümölcsös és ugyanakkor mintha sós is lenne. Egy éve azt írtam róla, hogy izgalmas a grapefruit és a feketecseresznye, a csokoládé és a sós karamell együttes jelenléte. Ezt most is fenntartom. Sűrű bor, nagyon koncentrált ízekkel, a fűszeresség, a gyümölcsösség és a fa hármasa gyúrja egymást minden kortyban, mikor éppen melyik diadalmaskodik. A korty összességében éppen elég dús, éppen elég kerek - izgalmas és összetett.

A második pohárral már akkor fogy el, amikor befejezem a szöszmötölést a számítógépen. A nap is így kerek.

Legolvasottabb
Legfrissebb