Mikor jöttél először Kisharsányba?

Amikor ideérkeztünk, még csak az álmok voltak meg a férjem, Debreczeni Pali fejében.Pali mellett a testvére Kálmán és két barátjuk vágtak bele közösen ebbe a történetbe, dea többiek egy idő után úgy gondolták, hogy ez egy nagyon hosszú távú, tőke- és munkaigényes elkötelezettség és elmentek. Pali maradt, megtartotta a szőlőművelésre alkalmas területeket, és az első, kilencvenkettes telepítésekről már 1994-ben le is szüreteltük az első Vylyan-évjáratot.

Ma olyan, mintha mindig is itt lett volna ez az épület, de 1992-ben   csak a Kisharsányban található ház volt meg, az volt az első bázis, kezdetben otttt készültek a borok is. Aztán először a pince készült el a dombtetőn, utána a felépítmény, és olyan 1997 körül költöztünk fel ide.

Az ezredfordulótól lett olyan borász a Vylyannál, akinek a nevével sokáig egybeforrtak a borok.

Voltak próbálkozásaink az elejétől kezdve, aztán a ’99-es évjárattal érkezett meg István (Ipacs-Szabó István), aki ráérzett arra, amit mi is gondoltunk a borról és több mint 20 évig kitartott mellettünk. A szőlészkeresés is hosszú sztori volt, volt olyan, aki, mikor meglátta a területet, két nap után elmenekült. 1999-től stabilizálódott a helyzet. Ez nagyjából öt évig tartott, hiszen 2004-ben történt Pali halála, ami megint sokkolta a pincészetet, nem csak a családot. Nagyon nehéz időszak volt, nem csak egy év, hanem az utána következő évek, amíg az ember egyáltalán fölfogta.

Mennyire voltál benne a pincészet életében addig?

Benne voltam a történetben egészen az elejétől. a cég kereskedelmi és export piacait építettem. Pali kitalált nekem feladatokat, mondjuk, hogy menjünk el körülnézni a nagyvilágba, hogy csinálják mások. Elmentünk Bordeaux-ba, ahol persze tátottuk a szánkat a marketingtől, a borok minőségétől, de nagyon sok kapcsolati tőkét is összeszedtünk.

Két évjárat volt mögöttünk, amikor elmentünk a Hongkongi Vinexpóra kiállítónak. Na ilyet normális ember nem csinál. A mostani eszemmel azt mondanám, hogy ki találta ki ezt a hülyeséget? Hát mi!

Egy francia tanácsadóval kezdtük el felépíteni a Vylyan brandet, vérbeli marketinges volt nagy tudással és karizmával. Ő mondta, amikor a hongkongi kiállításra kimentünk, hogy mindennek fontos szerepe lesz, de a legfontosabb, hogy szerezzünk egy jó kávéfőzőt. Persze nem értettük, mi a fenének kell nekünk a kávéfőző? Béreltünk egy kávéfőzőt a strandra, és kiderült, hogy bor volt mindenütt, de kávé csak nálunk, ezért egy idő után minden chateau-tulajdonos, borkereskedő és szakújságíró hozzánk járt kávézni. Mindenkit megismertünk egyetlen kávégép hatására, ami a legjobb befektetésünk volt, mert a mai napig élő kapcsolataink vannak arról a kiállításról.

Amikor ti ezt elindítottátok, akkor volt konkrét víziótok?

A világ legjobb borászatát építeni fel, a világ legjobb borait készíteni el.

- Végül is nyilvánvaló, ez egy szerény alapcél.

Igen, igen (mosolyog). Az igazság az, hogy Pali nem tudott kicsiben gondolkodni. Ő nyilván ezt a vicc kedvéért mondta akkoriban, de kétségkívül valami meghatározót akart. Ami nem csak Villánynak meghatározó, mert mikor a '80-as években először idejött, azt látta, hogy minden megvan, érezte a terroirban rejtőző lehetőséget, érezte azt, hogy itt fantasztikus borokat lehetne készíteni.

Merlot 2003

Érett illat, datolya, bors, cédrus, föld. Krémes, vastag korty. Tannin van még benne, kerekedett, vannak savak is, a túlérett aromatika miatt rá is fér. A nagyon meleg évjárat visszaköszön az aszalt gyümölcsösségben, némi szederborral és szárított sonkával, némi bakelittel.

Ehhez a célhoz az mennyire volt tudatos, hogy milyen fajtákkal kezditek a telepítést?

Ezt nem is merem neked elmondani. Fekete Karcsi volt az első borászunk, akiúgy gondolta, hogy amit ő szeret azt telepít. Egy kis olaszrizlinget, rajnai rizlinget, portugiesert.Kékfrankosnak kell lenni, a cabernet franc, a cabernet sauvignon és a merlot alapkövetelmény, de legyen egy kis cirfandli is, mert ő azt valamiért nagyon kedvelte. Ilyen volt az első hullám,tehát abszolút útkeresés. Viszont megnézhettük, hogy ezek a fajták hogyan muzsikálnak nálunk, és mi maradjon, mi ne.

Az első nagyobb betelepülő borászat voltatok a borvidéken, amit ma mindenki idetartozónak érez és ismer, de az elején nem néztek furán, mit is akartok?

Egy csomó dolgot máshogy láttunk, egy csomó dologban voltunk úttörők, mert kevésbé kötöttek a megszokások. Mi vezettük be a borvidéken a zöldszüretet. Mindenki hülyének nézett bennünket, az asszonyok, akiket megkértük, hogy a színesedés kezdetekor dobálják le a fölösleges fürtöket, mondták, hogy ők nem akarnak nekünk rosszat. Pali mondta nekik, hogy nyugodtan bízzanak benne, ha megkóstolják azt a bort, ami ebből fog készülni, akkor megértik, miért csinálják amit kért. A végén belátták, hogy igazunk volt. Az első telepítési hullám, az 55 hektár volt, még a 90-es években. Utána 2000-től kezdődött a második, dr. Kovács Tiborral.

Olyan fajtákkal egészültünk ki, mint a syrah vagy a pinot noir. A pinot noirban mi nagyon-nagyon hittünk. A fajtának itt Villányban tényleg 100 éves múltja volt, tradicionálisan úgy hívták, hogy kisburgundi. Nyertünk is vele egy nagydíjat, a Decanter versenyén a Regional Trophy-t a 10 font fölötti borok kategóriában. Ez volt az első magyar vörösbor, ami nemzetközileg ilyen szinten díjat hozott el.

Pinot Noir 2004

Érett, kissé visszafogott illatok. Föld, dohánylevél, aszalt piros gyümölcsök. Kortyban intenzívebb, zamatokban gazdagabb. Kávé, étcsoki, finom fűszerek. Szarvasgomba, cseresznyelekvár, nugát. Egy tizest simán letagadhatna, elegáns bor.

Ahogy egymás után kóstoljuk a korábbi évjáratok borait, az az érzésem, hogy egy villányi igazából attól különleges - amit a legtöbb ember soha nem tapasztal meg -, hogy milyen 10-15-20 évesen.

Igazából ez a tapasztalat hiányzott a kilencvenes években. Amikor a Covid alatt itt voltunk Kisharsányban, a pincéből találomra választott borokat bontottunk. Unatkoztunk is, meg úgy voltunk vele, hogy lehet, hogy itt világvége, hát mikor, ha nem most bontsuk fel ezeket. Szerencsére nekem többségében pozitív a tapasztalat, nagyon szépen értek a borok.

Egy kicsit visszalépek: azt mondtad, hogy sok mindenben úttörők voltatok. Mennyire tudott a Vylyan hatni a villányi borvidékre vagy mennyire hatott a ti stílusotok kialakítására a borvidék fejlődése? Mennyire oda-vissza kapcsolat ez?

Mondhatná azt az ember, hogy ide ágyazódtunk be, itt van a terület, ugyanaz a termőtáj, ugyanazok a fajták. Bennünket annyira nem kötöttek a jó vagy kevésbé jó hagyományok. Mi útkeresők voltunk. Talán vagyunk is.

A kezdet kezdetétől a saját egyéni stílusunkat szerettük volna kialakítani, de szerintem ezt így soha nem fogalmaztuk meg. Nyilvánvaló, hogy a legjobbat szerettük volna, és ahogy ment előre az élet, jöttek az évjáratok, jöttek az emberi kapcsolatok, kialakítottuk a saját hangunkat. Ma már ki merem jelenteni, hogy a frissítő kortyú borokat kedveljük. Egy előadáson mutattak olyan nagy vörösborokat, külföldieket, amelyeknél ott volt az a bizonyos frissítő élmény, mégis koncentráltak és elegánsak voltak. Teljesen eltértek a nagy test-alkohol-tannin típusú boroktól.

Megvásároltam ezeket a borokat, leültünk a kertben, Pistával, megkóstoltuk őket, és megfogalmaztuk, hogy oké, innentől kezdve tudatosan ezt az irányt követjük. Ez 2010-ben történt. Ha ’11-től, vertikálisan kóstoljuk a borainkat, mások, mint a ’10 előtti borok.

Azóta is valljuk ezt, sőt egyre inkább, hogy ne fedje el a fa, és nagyon izgatnak bennünket az új kísérletek, amik a Variáció családban testesednek meg. Tóth Sándor borászunk már a hatodik évjáratát kezdi itt, először István mellett, majd most már főborászként. Értelemszerűen ő is hozott új ötleteket, irányokat, a pet-nat vagy az amfora elég jól sikerült példák erre.

Syrah 2003

Egzotikus fűszerek, bors és édes bogyós gyümölcsök. Málnás-kakaós babka, masszív tannin, sűrű, telt korty. Némi fekete tea, mérsékelten édes, sült szilvalekvár, feketeborsos étcsokoládé. Érett, finoman korosodó, még mindig behízelgő és izgalmas. Közel a szívhez.

Van egy elég jelentős Vylyan-rajongótábor, aki vásárolja a borokat, szereti a stílust, szereti azt, hogy bár vannak évjárat eltérések, de azért a stilisztikája nagyon hasonló a boroknak. Mennyire nyitott ez a törzsközönség az új irányokra, kísérletezésre?

Ez kétirányú, mert a standard borok megmaradnak némi stilisztikai változással, nagyobb űrtartalmú hordó használatával, vagy a hordó használati idő rövidítésével, ami mondjuk egy év, nem tizenhat hónap. Ezek mikrováltozások, amik nagyjából szerintem le is követik azt a piaci igényt, hogy a hordóhasználat legyen visszafogott.

Aki ezeket  ismeri,  örül, hogy a standard termékeken kívül tud valami újat iskóstolni.Aki viszont a klasszikus vonalat nem szerette, vagy nem volt az ő világa, az meg ezen keresztül lehet, hogy egy picit közelebb kerül a pincészethez.

Akármikor jön egy nagy csapat, mindig megszavaztatjuk, melyik cabernet franc tetszik jobban a Variációk közül. A két bor ugyanaz a 2020-as franc, az egyik újhordós, a másik amfórás érlelésű. Mindig gondolkoznak, vitatkoznak, és eddig mindig nagyjából 50-50 százalék jött ki. Az elmúlt harminc év alatt mi is változtunk, és a Vylyan-borok kedvelői mindig elfogadták, hogy kicsit módosítunk az irányon, legtöbbször ez összecsengett azzal, amit ők is szerettek volna. Nekünk az a dolgunk, hogy előbb készítsük el azt a bort, amit ők kimondatlanul szeretnének.