Az eddig kivágott majd 20 ezer hektár, és a következő években kivágni tervezett újabb legalább 15 ezer hektár az egykor 125 ezer hektáros régió termőterületének mintegy 30%-át érinti. Feltehető a kérdés itthon is, hogy mi történik, mi fog történni ezeken a területeken. A fitoplazma árnyékában különösen aktuális lehet a kérdés, hiszen az egészen biztos, hogy a ma már egyébként is tarthatatlan 56 ezer hektáros statisztikai adattól el kell búcsúzzunk, bármennyire is ragaszkodunk hozzá. Örüljünk, ha a következő években még 4-essel fog kezdődni ez a szám.

Szóval, van egy regionális alap, a Nouvelle-Aquitaine régió hivatalos tartományi földalapja, amelynek van 250 millió eurója arra, hogy azokon a területeken földvásárlással beavatkozzék, ahol nem egyszerűen strukturális válság van már, hanem annak következtében a régió vagy azon belül a megye (föld)piaca egyre inkább az összeomlás szélére kerül. Ez a helyzet Bordeaux-ban is: nemcsak a statisztikákban lehet látni a bordói szőlőbirtokok árának folyamatos és jelentős csökkenését, hanem e mögött a kereslet egyre gyorsabb leállása is megfigyelhető. A csökkenő árakon sem kelendőek a birtokok. A szőlősgazdák pénzügyi helyzete pedig mintegy negatív spirálként működik: a földjelzálogra felvett hitelek visszafizetése nehézkes, ugyanakkor további hitelezés sem lehetséges a jelzálog (jelesül a föld) értékvesztése miatt.

Ebben a helyzetben a tartományi földalap kész nagyobb mennyiségben földet vásárolni a gazdáktól, hogy egyrészt a piacot élénkítse, másrészt a gazdáknak így tőkét juttasson legalább a hitelek rendezéséhez, harmadrészt pedig olyan földterületet kialakítandó, ahol továbbra is elsődleges lesz a mezőgazdasági kultúrtáj fenntartása. 

De mivel, milyen növényekkel tartsák fent a kultúrtáj jelleget, pótlandó a szőlőt?

Nos, a franciák itt is megtették az első lépéseket. Két bordói települési közösség, Castillon-Pujols és Libournais (összesen 76 települést tömörítenek, mintegy 2400 Ha azon szőlőterületek nagysága itt, amit még ezután kivágás érint) összedobott ugyanis 950 ezer ojrót, hogy segítsenek a termelési krízis csökkentésében úgyis, hogy megkeressék, mit lehetne mégis termelni, ha már bort (szőlőt) nem.

A pénzből 150 ezer ment közvetlen kutatásra. Amelynek eredménye, hogy a talajviszonyok és a klíma alapján leginkább a kendertermesztés, az olívafák telepítése, valamint kiwi, szilva, alma és nád (nádfonatú termékekhez) telepítése lehet leginkább jövedelmező. A másik 800 ezer pénzből mindjárt ezen utóbbi négy növény telepítési támogatását segítik – a másik kettő olyan kiegészítő ipari beruházásokat igényel, amelyre csak komplex finanszírozási megoldással lehet fókuszálni.

Úgyhogy, ne lepődjünk meg, ha néhány év múlva nem csak normandiai, hanem bordói alma cidereket vagy akár szilvapálinkát is tudunk kóstolni a vörösborok mellett…

Némileg délebbre, a Rhone déli völgyében a Chapoutier Borászat a felhagyott szőlőterületeken amúgy is agavét telepített már, kettőezer tőt. Itt is van még potenciál, az érintett Gard megyében csak 2025 tavaszán 4000 hektár szőlőt vágtak ki…

Visszakanyarodva Bordeaux-hoz, a Château Sigalas-Rabaud pincészet Sauternes-ből pedig elkészítette az első alkoholmentesített Premier Grand Cru nemes édes borát, egy 2024-es, 100%-ban Semillonból álló, 85 gr/l maradékcukrot tartalmazó „szamorodnit”. Vákuum desztillációs technológiával, Grand Vin borok tárolására alkalmas minőségű hordókban, egy fél évvel rövidebb hordós érlelési idővel. 30 európai pénzért adják. 

A fűrészek mellett úgy tűnik, a túlélési technikák is csúcsra járatva.

Források itt, itt, itt és itt.