Kérem Várjon!
Cikkek
Kvaterka Tatán
Megkóstoltuk a Neszmélyi borvidéket
Jakab Tamás
2022 March 07.

Tavaszi kvaterka. A Neszmélyi borvidék hamar népszerűvé vált rendezvénye. Aki kevésbé járatos ezen kisebb borvidékünk rejtelmeiben, annak is ismerős lehet a név: a pandémia előtti utolsó érdemben, eredeti koncepcióval megrendezett boros esemény volt az országban ez.

De félre a nosztalgiával, az idei, immár ötödik alkalommal gyakorlatilag teljes metszetet kaphattunk a borvidékről: szinte minden pincészet itt volt, aki kiskereskedelmi forgalomba hoz palackozott bort, és a legjobb, előválogatott tételekkel érkeztek, pincészetenként 3-6 tétellel.

A borvidékről. Neszmély egykor fontos kikötőhely volt a Dunán, már nagyon korán igen jelentős borászattal. A királyi birtok (és vadászkastély) Tata szintén már a középkortól, legkésőbb Zsigmond király uralkodásától a térség kereskedelmi és ha lehet ilyet mondani, kulturális központja, a királyi vadászatok fontos helyszíne. A boros falvakból származó remek fehérborokat Neszmélyen hajóra rakták és elszállították Visegrádra, Esztergomra, Budára, ahol éppen a király (és az érsek) tartózkodott. Ennek a csaknem két évszázados fénykornak vetett véget a török. No, nem elsősorban a terület leigázásával, bár abban is volt részük az itt lakóknak, hanem azzal, hogy a magyar királyok Habsburg uralkodók lettek, akik nagyon sokáig a saját helyi, Bécs környéki boraikat fogyasztották. A Mária Terézia féle vízrendezés és a német lakossággal való (részleges) betelepítés újra elkezdte felvirágoztatni a borvidéket, de az igazi „boom” itt is a 19. század második felétől indul be: megkezdődik a hazai (és így a neszmélyi) borászkodás integrálása a királyi (és császári) udvar ellátói közé: hiába, a rengeteg k.u.k-s katona ellátása lehetőleg otthoni ízekkel nagy termékfelszívási lehetőség volt. Ennek a felfutásnak a végén éri el a borvidék fejlődése csúcsát, a Tata környéki területek bortokosai, az Eszterházyak pezsgőgyárat nyitnak 1905-ben. Ezt követően újabb termelési szunnyadás következik, amelyet igazán csak az elmúlt 20-25 év rázott fel.

Kiemelkedő szerepe van ebben hazánk egyik legnagyobb borászatának, a Hilltop Neszmélynek és az ő kiemelkedő export teljesítményüknek. Követi őket ebben a fontos hírnév alakításban a Szőllősi pincészet is, az alapító Mihály az Év bortermelője kitüntetést is megkapta, Kamocsay Ákossal, a Hilltop felfuttatójával együtt.

A kvaterka ennek a folyamatnak egy nagyon fontos állomása, a borvidék szervezetten megmutatja magát, ráadásul stílszerűen az egykor a csúcsot jelentő Esterházy pezsgőgyár még erősen felújítandó épületében.

A borvidék elsődlegesen a fehér fajtáiról ismert, azon belül is dominálnak a zamatos, erőteljes aroma- és ízvilágú, markáns savakkal rendelkező fajták. Kiemelendő a sauvignon blanc, a királyleányka, a zenit szerepe, de természetesen az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres vagy éppen a chardonnay fajták is fontosak. A vörös fajták közül elsődlegesen a pinot noir-t kell említenünk, ezen kívül merlot, kékfrankos és cabernet sauvignon találhatók meg.

Jómagam közelebbi ismeretsége is a zenit kapcsán valósult meg a borvidékkel, a 2018-ban, a „Z” betűs fajták népszerűsítésére rendezett pécsi „Zé-feszt” rendezvényen sok neszmélyi gazda mutatkozott be. Több, mint két után sikerült újra a helyszínre érni, neszmélyi borokat a környezetükben fogyasztani.

A rendezvényen talán még két nap alatt sem lehet végigmenni a teljes kínálaton (ez a borvidék nívóját is mutatja!), hát még egy napon, ami rendelkezésre állt, így szűkítve, elsődlegesen két fajta, a sauvignon és a királyleányka „szereplésére” voltam kíváncsi, természetesen ismert és kevéssé ismert helyi különlegességek mellett.

Összegzésképpen annyit mindenképp el lehet mondani, hogy a sauvignon blanc friss, tartályos, reduktív érlelésű borai általános tetszést arattak. Az elért és megkóstolt összes ilyen bor minimum korrektül elkészített volt, de többnyire kifejezett fogyasztási élvezetet nyújtottak. A kóstolt Stróbl, Szőllősi, Rábai, Placebo, Hauzer tételek mind kifejezetten szép, zamatos, fajtajelleges (jobbára a virágos vonulatot hozó) tételek voltak. A hordós érlelést kapott és/vagy hosszabban acélban és seprőn tartott tételek viszont nem okoztak különösebb izgalmat – ebben nyilvánvalóan pozitív, hogy lehet még mit tanulni, hová fejlődni ezügyben. Nagy pozitív kivétel volt ezügyben a Kamocsay Prémium borok sorozat tétele.

A királyleánykák esetében alapvetően csak a friss vonal került terítékre és ugyanaz mondható el, mint a sauvignonról. Remek, kifejezetten több kellemes meglepetést tartalmazó sor volt ez, mindenki eltalálta azt a stílust, amit egy jó királyleánykától várhatunk: zamatos, kellemesen illatos, igazán jóívású borok.

A Kősziklás, a Czéh, Gelbmann és a Placebo pincészet borai is ezek közé voltak sorolhatók.

Ami pedig a néhány különleges és valóban nagyon ízletes tételt jelenti, ki kell emelni a rajnai rizlinget, ez a fajta a Kisbaka, a Kősziklás és érlelt kategóriában a Szőllősi Pincészet kínálatában is remek volt, csakúgy, mint a Solaris, amely a Turay és a Kisbaka pincészetek interpretálásában is remek teljesítményt nyújtott.

A „tovább már nem csoportosítható” tételek kategóriájában meg kell említeni a Kisbaka Sárgamuskotályt, a Czéh Pince Zenitjét, Wéberék Vitkória Gyöngye borát, valamint Rábai Katalin Chardonnay tételét.

A már ismert, nagy borászatokon (Hilltop/Kamocsay, Szőllősi, Kősziklás) és a talán vezető garázsborászat Turayékon kívül a nap meglepetése kétségkívül a Kisbaka Borászat nagyon szép, letisztult, fajtajelleges borai voltak.

Tanulság? Mindig, mindenkinek a saját élményei szerint, az enyém most leginkább az volt, hogy előválogatás ide, tudatosan felépített prezentációk oda, ez a kínálat egy nagyon magas átlagszínvonalat képviselt, ráadásul döntően a fehérborok között.

És ez nagyon jó irány.

banner
Legfrissebb
banner