A Terra Parna pincészetről írtunk már, többször is, a portugieser kapcsán jutottunk el hozzájuk, aztán kóstoltuk is őket, champion-díjat is bezsebelték az idei Portugieser du Monde-on. Ottjártunkkor nem hagytuk ki a lehetőséget és beszereztünk pár egyéb tételt is. Köztük ezt a rajnai rizlinget.

Voltak idők, amikor kenszei kolléga megpróbálta velünk a vaskeresztesi borokat megismertetni. Nem írom le hogy megszerettetni, mert abban talán ő sem reménykedett, de a savak mögött megbúvó borokat nehezen gyűrtük le. Aztán találkoztunk végre egy olyan borral, ugyanarról a termőhelyről, amely már mást mutatott. Inkább az Eisenberg, mint a Vashegy, de végül is ugyanarról beszélünk.

Érkezett egy csomag a Pannon Borbolt címére, bor volt benne, ők meg voltak olyan rendesek és megosztották velünk. Öt bort kóstoltunk meg együtt. A borok a 2HA birtokról érkeztek, a Szent György-hegyen található pincészetben tavaly voltam már, kóstoltam is egynémely boraikat. És mégis okoztak meglepetéseket, hiszen egy nagyobb vaksorba belerejtve kerültek a poharunkba. 

A kékfrankos közös közép-európai kincseink egyike, amit több borvidéken, több országban is sajátjukénak éreznek. Az egykori Monarchia területén szinte mindenütt szerveznek kisebb-nagyobb tematikus versenyeket, az egyiket a szlovéniai Sevnica városában. Az idén negyedszer rendeztek nemzetközi kékfrankos megmérettetést, magyar borok először indultak, de rögtön elhoztuk a champion címet és a Top 20-ba is négy borunk került be.

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.

A villányi Csillagvölgy Pincészet pár éve olyasvalamibe vágta a fejszéjét, amire Villányból számítottunk talán a legkevésbé: könnyű, reduktív, ugyanakkor technológiailag makulátlan fehérborokkal és rozékkal betörni a piacra. Nos, a pincészet eddigi négy éve alatt természetesen a könnyebb vörösök is bekerültek a képbe, azonban az alapkoncepció igencsak sikeresnek bizonyult. Gere Attilát és szerepvállalását emitt már ismertük, most a másik fontos szereplőt, Schubert Vilmos ügyvezető-tulajdonost faggattuk.

Ha Vylyan, akkor pinot noir. Meg hát néha Macska oportó, vagy cabernet franc, Montenuovo, no meg néha éppen Duennium, de nekem mindenekelőtt pinot noir. Egy pár évvel ezelőtti, hosszú kisharsányi estén azt a bizonyos 1998-ast is megkóstoltuk. Hogy miért éppen az lett a fordulópont a Vylyan és a pinot noir kapcsolatában, erről beszélgettem Debreczeni Mónika birtokigazgatóval.

Már jó idő eltelt a Bodri birtokon megrendezett Révész koncert óta, és én még mindig keresem a szavakat. Bizonyára mással is előfordult már nemegyszer, hogy valami olyan behatás érte, amit egyszerűen képtelen volt teljes mértékben elmondani, mintha a kimondott szavak és mondatok, csak egy csúf, lebutított változatát adnák át az élménynek, a megélt eseményeknek. Így vagyok most ezzel én is. Még így napok távlatból is kevésnek érzem a szavakat, hogy összefoglaljam az este kvintesszenciáját.

Ahogy beszeptemberedett, újra megkezdődtek a rendszeres keddi kóstolók is, legalább kéthetente kóstoljuk az újdonságokat. Sok bor érkezik be, részben szerkesztőségünkhöz, de a java a Pannon Borbolthoz és a Kalamárishoz beküldött, mostanság piacosított tétel. A keddi kóstolókon a termelők, termőhelyek ismeretlenek, ahogy a borok árát sem tudjuk, amikor pontot adunk nekik. Most kilenc tétel jutott át a nyolcvanpontos rostán.