Szeptemberben újraindultak a borszakkörök is, kicsit kevesebben voltunk a megszokottnál, pedig ebben a félévben minden eddiginél izgalmasabb borkínálat várható. nem kellett csalódnunk a sauvignon blanc felhozatalban sem,a könnyedtől a keményen minerálisig, a gyümölcsöstől a zöldes-füvesekig minden típus megtalálható volt, már ami belefért ebbe a kilenc tételbe.

Folytatjuk a sort a keddi kóstolónk vöröseivel, itt bicsaklik meg általában a történet, még így is megkapjuk, hogy nem vagyunk elég kritikusak, meg függetlenek és különben is hogy tetszett ma valakinek egy déli vörös? A Pécsi Borozóban pontot nem kapott olyan bor, amiért bárki fizetett volna. Még ha ez néha sokaknak nem is tetszik. És nekünk tetszenek a déli vörösek, persze nem mindegyik és feltétel nélkül. Az alábbiak mindenesetre tetszettek, többé-kevésbé.

Kis szünet volt megint a keddi kóstolósorban, az őszi borfesztek bekavartak kissé, de szigorúbbra vettük a tempót, akkor hetente kóstolunk ismét, maximum 25 ételt egy alkalommal. Vakon, természetesen, a sort az összeállító kivételével nem ismeri senki, ő meg titoktartásra van kötelezve. A múltkori pakk nem is volt rossz, tizennégy borról érdemesnek tartottuk megemlékezni, előbb a fehérek jönnek, holnap a vörösek.

Újabb pincészet öregbítheti a Szekszárdi borvidék hírnevét. Ugyanis 2014. szeptember 27-én ünnepélyes keretek között avatták fel a Garai Pincészet borfeldolgozóját, pincéjét és vendégházát Alsónyéken, pontosabban a Nyéki-hegyen.

Az Európai Bordalfesztivál gálaestjéhez kötődik immáron negyedik éve a Prémium Bormustra, ahol a villányi borászok egy-egy prémium borral mutatkoznak be. Az eredetvédelemben is kijelölt felső kategória azonban a valóságban igen eltérő bortérképet fest Villányról. A Kodály Központban megrendezett mustra világszínvonalú borokat ígért, de vajon mit kaptunk?

Ünnepekre, néhanapján előkerül egy-egy palack tokaji, a szárazakból talán gyakrabban is, az édesekből csak ritkán. Pedig ünnepelni lehetne aszúval, de még a szamorodni is hozzátesz. Mindegy, általában olcsó pezsgő pukkan a legtöbb helyen. Ezt a trendet a Holdvölgy se fogja megváltoztatni, lévén a boraik nem olcsók. Ellenben elég jók.

A szervező bennem kicsit aggódott, vajon a borszemináriumi publikum mennyire lesz vevő a viszonylag ismeretlennek mondható Hajós-Bajai borvidékre, azt azért az első év tapasztalatából tudtuk, hogy főleg a vörösboros vidékek, helyi erők duplázzák a résztvevők számát. De annyira nem kellett volna stresszelni, hatvannál is többen jöttek össze Koch Csaba előadására.

Ennyi év után már nehéz újdonságokkal szolgálni a Szekszárdi Szüreti Napokról, pláne úgy ha az ember a pult másik oldalán áll, és kevésbé a fogyasztás, sokkal inkább a kínálás játszik főszerepet. 

Tegnap este végre sikerült pontot tennem egy cikk végére, huszonötezer leütés, keretesek és receptek nélkül, végül könnyebben ment, mint terveztem, még vissza is kellett fognom magam, nehogy túlírjam a sztorit. Hogy ebben ennyi szerepe volt a hozzá kortyolgatott bornak, nem tudnám megmondani, végül is csak két pohárral csúszott le. Magyar malbec, akit érdekel.