A keleti részek borászatai ritkábban kerülnek reflektorfénybe, pedig hosszú évtizedek óta fontos szerepet töltenek be a térség szőlő- és borkultúrájának megőrzésében. A Balatonfüred–csopaki borvidék kevésbé ismert „keleti csücskében” működő Aligai Horváth Pincészet lassan 35 éve kitartóan dolgozik azon, hogy maradandó értéket teremtsenek. Ebben a cikkben az ő történetüket ismerhetjük meg.

A pincészet történetéről Horváth Csaba alapítóval és lányával, Katával beszélgettem. Szó esett a kezdetekről, a borvidék keleti részének helyzetéről, valamint a családi birtok jövőjéről is.

Horváth Csaba bortermelő családba született, majd 1978-ban került Balatonaligára, a Badacsonyi Állami Gazdasághoz. Itt a szőlőszaporító ágazatban dolgozott, ahol szőlőoltványok előállításával foglalkozott. Amikor az Állami Gazdaságot 1992-ben privatizálták, átvette a szőlőoltvány-ágazatot, amely azóta is a vállalkozás egyik meghatározó tevékenysége. Az évek során a birtok fokozatosan fejlődött, ma mintegy 25 hektáron gazdálkodnak, és 2009 óta saját borokat is készítenek.

A család neve azonban nemcsak a szőlőtermesztéssel, hanem a térség borvidéki elismertetésével is összefonódott. Aliga, Kenese és Főkajár területén az Állami Gazdaság idején is jelentős szőlőművelés folyt, mégsem tartoztak hivatalosan egyik borvidékhez sem. Horváth Csaba és társai három éven át dolgoztak azon, hogy a „keleti csücsök” települései megkapják a borvidéki besorolást. Erőfeszítéseik sikerrel jártak: a települések bekerültek a Balatonfüred–csopaki borvidékhez, és egy időre önálló hegyközségként is működtek. Csaba hosszú éveken át hegybíróként tevékenykedett, és ma is fontos szereplője a helyi szőlész-borász közösségnek. A környékbeli gazdák gyakran hozzá fordulnak szakmai kérdéseikkel, és a hegyközségi borverseny mintái is itt gyűjtik össze.

Csaba lánya, Kata 2009 óta vesz részt aktívan a családi pincészet életében borászként. A birtok stílusa az elmúlt években jelentős átalakuláson ment keresztül: a korábban meghatározó hordós tételek helyét fokozatosan átvette a reduktív borkészítés. A váltás mintegy négy évvel ezelőtt történt, amikor úgy látták, hogy a helyi adottságok és a fogyasztói igények is inkább a frissebb, gyümölcsösebb stílusnak kedveznek.

A fajtákat tekintve a kínálat állandó része az olaszrizling és a szürkebarát, emellett családi hagyományokhoz híven rizlingszilvánival, valamint muskotállyal, zenittel, királyleánykával is foglalkoznak. A rozé-, és vörösborok alapját a merlot és a kékfrankos adja. A vállalkozás négyévszakos működése tavasszal és ősszel az oltványokra koncentrál, a nyári és kora őszi időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kap a borturizmus is: tavaly óta tartanak borkóstolókat. Itt a koncepció rugalmas, bejelentkezés alapján fogadják az érdeklődőket, de szívesen vállalnak kitelepülést, dűlőtúrát, boros rendezvény megjelenéseket is.

A fajták közül különösen érdekes a rizlingszilváni története. Ez a rothadásra és gombabetegségekre érzékeny szőlő ma már ritkaságnak számít, a Horváth család számára azonban érzelmi jelentősége is van. A fajta ugyanis már Csaba felmenőinek „szőlejében” is megtalálható volt, ezért az ültetvényt újratelepítették, és a mai napig nagy gondossággal művelik. A megfelelő szüreti időpont kiválasztása kulcsfontosságú, jelenleg pedig királyleánykával házasítva készül belőle egy kedves, lágy karakterű, könnyen szerethető bor. Kata szerint a borkóstolók egyik legnagyobb meglepetését a szürkebarát okozza. A fajta korábban rendkívül népszerű volt Magyarországon, az utóbbi években azonban némileg háttérbe szorult. Sokan ráadásul nem is tudják, hogy ugyanarról a szőlőről beszélünk, amelyet a világ más részein pinot grigio néven ismernek. A pincészet modern stílusban készített szürkebarátja körtés, barackos aromáival és friss karakterével rendszeresen „aha-élményt” okoz a kóstolókon, sok vendégben átírva a fajtáról kialakult korábbi képet.

A Covid utóhatásai, a klímaváltozás kihívásai, az aranyszínű sárgaság megjelenése és az egyre erősödő piaci verseny komoly feladatok elé állítják a térség borászatait. Kata azonban édesapjához hasonlóan hisz abban, hogy a fejlődés egyik kulcsa az összefogásban rejlik. Ennek jegyében több környékbeli pincészettel közösen szerveznek kóstolókat és rendezvényeket, amelyek célja nemcsak a borok bemutatása, hanem a helyi boros közösség erősítése is. Nemrég az Aligai Delikátesz adott otthont egy ilyen eseménynek.

Kata meggyőződése, hogy a közösség ereje hosszú távon a térség fejlődésének egyik legfontosabb motorja lehet. A növekvő vendégforgalomból ugyanis nemcsak a borászatok profitálhatnak, hanem a vendéglátóhelyek, a szállásadók és a helyi szolgáltatók is. A Balatonfüred–csopaki borvidék keleti részének jövője így nem csupán az egyes pincészetek sikerén, hanem az összefogás erején is múlik.

Ha a környéken járunk, érdemes felkeresni az Aligai Horváth Pincészetet, megismerni boraikat és személyesen is megtapasztalni azt az elhivatottságot, amellyel immár több, mint három évtizede dolgoznak a térség borászati hagyományainak megőrzéséért és jövőjéért.