Nem gyakran voltam eddig Aldihoz kapcsolódó boros rendezvényen (értsd soha), a diszkont borairól leginkább azt tudtam, hogy a Danubiana fehéreket, rozékat ott jó áron tudom bepakolni a kosárba. Aztán fel-felbukkantak érdekességek néha, de nem igazán tudtam rájönni, hogy ebben mi is a koncepció. A hétfői borvacsorán kiderült, most megújult az Aldi borstratégiája és egyre több jó magyar bort igyekeznek, akár exkluzív jelleggel is becsempészni a kínálatban, ráadásul a fogyasztóknál népszerű 1500 forint alatti kategória a prioritás.

Kötetlen kóstolón mutatta be a bodrogkeresztúri Füleky Pincészet a legújabb száraz borait a budapesti közönségnek. Féltucat bort kóstolhattunk meg és az összbenyomás egyelőre kerek.

Tiffán Ede a magyar borforradalom hajnalán, 1991-ben elsőként nyerte el a Hét Borbírák Rendje által frissiben alapított (majd a Magyar Bor Akadémia által 1995-től továbbvitt) Év Bortermelője díjat. A villányi borászok doyenje, aki mögött több mint öt évtizedes szakmai múlt áll, áprilisban elsőként kaphatta meg a Magyar Bor Akadémia Életmű-díját. Nyári lapszámunk lapzártája előtt, május végén ültünk le beszélgetni a díjazottal és unokájával, ifj. Tiffán Zsolttal.

Elsőre persze csak általánosságok jutnak eszembe, meg aztán zsarolhatnék érzelmi alapokon is kicsit, elmondhatnám, hogy csak itt, csak most, csak neked. Alapvetően azért érdemes megvenni, mert valóban olvasmányt kínálunk borokról, gasztronómiáról, életérzést, pár kedves órát és kalauzt vásárláshoz, utazáshoz. És ezt még mindig a legjobb egy hagyományos papírmagazinnal átélni.

Vannak olyan borvidékeink, ahol mintha másként sütött volna a nap az elmúlt évtizedekben. Nem bukkantak fel onnan borok a vinotékákban, nem épült be a nevük a köztudatba. A Bükk mint borvidék vitathatatlanul ilyen. Lehet szebb a jövő?

Aki ismer, tudja, nem vagyok a friss, primőr borok harsány prófétája, mégis valaki okból minden évben érdeklődve követem a „kié az év első bora” versengést, amelyhez az idei évjárat sikerrel hozzájárult, előrehozva a korai fajták szüreti időpontját. Kóstoltam már augusztusban idei irsai olivért, most egy vadonatfriss, pénteken piacra került villányi rozé került a pohárba.

Az úgy volt, hogy nem is megyek Etyekre csütörtökön, az autóm szervízbe került, a tervezett utastársam Hévízre tette át a startmezőt, lemondtam már arról, hogy eljutok a Hungarian Wines által szervezett Gettogetherre, azaz az első magyar online borszakírói verseny díjkiosztójára. Be is hűtöttem egy etyeki bort még délelőtt, hogy akkor este azzal vigasztalódom. Aztán mégsem így alakult, kiderült, hogy lesz fuvarom, én Etyeken kóstoltam, a bor a hűtőben maradt. Tegnapig.