Talán kevés olyan ital fogyasztható hazánkban, amellyel kapcsolatban annyi meggyőződéssel átszőtt sztereotípia keringene, mint a viszkivel. Hiszen ahogy meghalljuk a szót, elkezdenek a lelki szemeink előtt bólogatni az olajkutak, felzúg a mélyből a rétfúvós csapat és Jockey Ewing mosolya öleli vaspántként a pillanatot, amelytől Chuck Norris is idegessé válik. Aztán eszünkbe jut a viszkis, akinek egy ország szurkolt, majd a kóla, amely farmerunkra fröccsen, illetve az, hogy nem szeretjük.

Kaptam egy palack bort. Nem szokatlan. Többnyire meg is kóstolom ezeket, mert kíváncsi vagyok. Nem írok mostanság túl sűrűn ezekről a borokról. Magamnak legfeljebb. Az idő rostál helyettem. De ma éjszaka van időm, álmatlanság, filmhez nincs kedvem, olvasni se igazán. Inkább iszom egy pohár vöröset és írok is róla rögvest.

Hét országból kilencvenegy bor került a tíz országból érkező nemzetközi szakértői zsűri elé a hatodik Portugieser du Monde borversenyen.  A portugieser, azaz hagyományos nevén kékoportó fajta egyetlen nemzetközi versenyén idén 4 champion-díjat és 28 aranyérmet osztottak ki, a zsűri külön kiemelte, hogy a 2017-es évárat nagyon jó portugieser borokat eredményezett egész Kelet-Közép Európában. A legjobbaknak járó elismerések a horvát Plesivica (ide kettő is), a német Rheinhessen és a magyar Villány borvidékekre kerültek.

Miért érkezik Pécsre évről–évre tucatnyi rangos nemzetközi borbíró? Miért neveznek egy pécsi borversenyre minden évben mintegy 100 bort szinte minden közép-európai bortermelő országból? Mert a Portugieser du Monde a portugieser, azaz kékoportó fajta egyetlen nemzetközi versenye, szakmai találkozója és tematikus kóstolófesztiválja. Aki ezzel a fajtával szeretne megismerkedni, az minden évben, pontosan húsvét után egy héttel (azaz idén április hatodikán és hetedikén) Pécsre figyel. Idén több újdonság is szerepel a rendezvény programján, többek között premier előtt itt kóstolhatják meg először a borkedvelők a Villányi borvidék új közösségi bisztróbor kezdeményezését - a REDY tíz villányi pincészet tolmácsolásában, tíz verzióban érkezik a fesztiválra.

Megjelent a tavaszi Pécsi Borozó s benne egy rózsaszín szerkesztői gondolatsor. Hogy valóban rozé itt minden? Ehhez persze érdemes végigolvasni, előbb itt, aztán nyomtatásban is, az újságárusoknál megtalálható. Ha elfogy minden példány, valóban rózsaszín lesz minden, de illúzióink nincsenek, elég ha csak azok veszik meg, akiket valóban érdekel, mit hozunk össze minden negyedévben.

Az afrikai kontinenssel kapcsolatban az emberek túlnyomó többsége - a szőlőtermesztéshez szükséges alapvető feltételek ismeretében - értelemszerűen nem nagyon gondol a borra, de ha a témában jártasabb szakértőkről van szó, akkor azért a külpiacokon elég sikeres Dél-afrikai Köztársaság szinte mindenkinek azonnal beugrik. Nem kevesen vannak olyanok is, akik tudnak arról, hogy néhány észak-afrikai országban (Algéria, Tunézia, Marokkó) is számottevő a bortermelés, amelynek komoly múltja van és az utóbbi időben ismét fellendülésnek indult.  Azoknak a száma viszont meglehetősen csekély, akik hallottak egyáltalán az egy ideje néhány kelet-afrikai országban (Kenya, Tanzánia, Uganda) már működő és a belföldi piacon sikereket elérő borászatokról is. 

Már jó ideje húzódik, hogy a boraimat otthon rendezzem, a családi béke megkívánta, hogy a babaútvonalakból és a tárolásra alkalmas kevésszámú helységünkből eltűnjenek a borok. Egy szombati nagytakarítást követően minden dobozból, borhűtőből, polcról és bortartóról lekerültek a palackok a keserves számvetéshez.

Nem mindennapi kíséretbe avatott be nemrég közös utazásunkon Somfalvy Gergő barátom, aki mostanság a siklósi Heumann Pincészet ügyeiben is elég bennfentes. Lesz egy sör, amihez villányi törköly, must és hordó is kötődik majd. Izgalmas félmondat, de többet nem árult el, várnom kellett, míg a sör kóstolható állapotba nem került. A sör élő anyag, a lapzárta kevéssé érdekli, de azért pár nappal  nyomdai leadás előtt mégiscsak eljutottam a MONYO sörfőzdébe és belekóstoltam, mi rejtőzik még a tartályban.