Borsajtó helyett tiktok és influenszerek? Az aktuális évjárat kihívásainak megvitatása után ez is terítékre került az idei, immár nyolcadik Vörös Balaton sétáló kóstolót megelőző zártkörű, szakmai vacsorán. Bármennyire is izgalmas lenne ezt a témát boncolgatni, személy szerint csak a másnapi, nyitott rendezvényen vettem részt, ott viszont egyszerre két „kalapot” is viselve, a maroknyi megjelent borsajtó és a Petrányi Pince képviseletében.

Szokásos úton tekertem a Cornel’s Borbár felé. Igazán érdekes kóstolóra volt kilátás. A megszokott vörösboros, villányi és/vagy szekszárdi dominanciájú kóstolók között egy nem annyira ismert, ám mint az kiderült, annál érdekesebb szőlőtermesztő, borkészítő település Ászár mutatkozott be, a Bősze és a Petőcz pincék borain keresztül.

Szívem szerint ott maradtam volna örökre. Szerintem ezzel mindent elmondtam, amit el lehet mondani, van, hogy a szó kevés, a gondolat elillan, az ember csak bámul maga elé és úgy érzi mégiscsak érdemes küzdeni, ha nem másért, hát az ilyen pillanatokért.

Sokat hallottam már róla, főleg jókat, úgyhogy úgy döntöttem, Villányból hazafelé jövet beugrom egy könnyű ebédre. Szeretek errefelé autókázni, a szálkai tó tényleg gyönyörű, minden évben elhatározom magam, hogy egyszer a strandra is kinézek, persze idén is elmaradt a dolog. De legalább a Horogba eljutottam végre!

Az utolsó napon annyira távol tartottam magam a bortól, amennyire csak lehetséges. Mondhatni csömöröm lett, de végül is ez sem teljesen igaz, az ebédnél már jól esett volna egy pohár mavrud, pechemre a kínai kifőzdében ahová beültem, nem tartanak ilyesmit…

Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy Tokaj-Hegyalján jobbnál-jobb női borászok járnak titkon a pincékben, elég csak Rácz Erikára, Berecz Stephanie-ra, Bott Juditra, Palkó Gabriellára, Bai Editre, Éless Tímeára, vagy Bárdos Saroltára gondolni. Újabban azonban egyre többet találkozhatunk Varga Laurával is, aki a sárospataki Tokaj Hegyalja Egyetem üdvöskéjeként állandó szereplője a fotóival az UniTHE FB oldalának.