Belecsaptunk a lecsóba, buszra szálltunk és úgy tűnt, hogy nem is nagyon fogunk többé leszállni. Legalábbis volt, aki így érezte…
Magyarországra is került champion-díj és platina érmes az olaszrizlingek nemzetközi versenyén, emellett 3 aranyérmet, 4 ezüstérmet és 9 bronzérmet értek el a magyar borok. Az első GROW du Monde tapasztalatai még csak összegződnek, de máris szerveződik a folytatás, 2023-ban Horvátország, 2024-ben Magyarország ad otthont a rendezvénynek.
Erre a kérdésre keresték a választ a termelők egy forró májusi délutánon a Ciró környék hegyekben magtartott előadáson és kóstolón. Nem akarom azt írni, hogy a segítségünkkel, mert egyrészt nem segítettünk semmit, másfelől a szervezés igen érdekesre sikeredett.
Amíg Ercsey kolléga útinaplójában lassan már ott tart hogyan mártózott meg május végén a Jón- és Tirrén tengerekben, én az olaszrizlingekben fürdőztem hosszabban. Van ez a rákattanás, több hetes olaszozás, majd szünet, jó pár napja semmi, száraz június, na jól van, csak viccelek. De mértékkel, persze egy olaszrizling rá tud venni a hétfő esti kóstolásra is, hozzá női vízilabda, épp Kolumbia ellen dobjuk a tizediket.
Teljesen belejöttem az elnöki szerepbe, úgyhogy már arra is volt energiám, hogy az egész délutánt cosenzai császkálással töltsem.
Ez az egész egy véletlen. Az is, hogy ott voltam ahol ezt a bort kinyitották és az is, hogy megkóstolhattam. Köszönet illeti érte Željko Garmazt!
Amikor meghallottam, hogy Djordje Bikicki elvállalt egy tramini mesterkurzust a közeli Újlakon (Ilok, Horvátország), azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Főleg, hogy éppen a Szerémség másik végén, Újvidéken (Novi Sad, Szerbia) voltam egy borversenyen…
Mindjárt meglepetéssel kezdődött a 2012 óta íródó CMB pályafutásom: zsűrielnök lettem! Hát mit mondjak, jól esett. Másfelől viszont egész délelőtt pillangók repkedtek a gyomromban. Hát hogy jövök én ahhoz, hogy felülbíráljam Mike DeSimonét, a Wine Enthusiast szerkesztőjét?
Hát hogyne tudnátok. Én is tudom, ezt mindenki tudja. Ott van minden bolt polcán 5-10-20 %-os töménységben, ezt tesszük a salátára (hígítva) de ezt tesszük (töményen) a kávéfőzőbe is, ha pittyeg, hogy vízkőmentesíteni kéne, és nincs kedvünk méregdrága vízkőmentesítő löttyöt venni. A világ egyszerű és érthető. Aztán egyszer csak beesik a postaládába egy invitálás egy sajtóeseményre, mi meg elmegyünk, mert miért is ne. És kiderül, hogy mindaz, amit az ecetről tudtunk, tévedés, de legalábbis roppant hiányos tudás volt.