Az új év kezdetén gyorsan bepótolni szeretném az elmaradásaimat. A lista nem rövid. Például van az úgy, hogy füzetekbe jegyzetelek. Általában. Kis füzetecskékbe, noteszekbe, nagyobb mappákba, aztán gépbe kerül, ami arra érdemes. A füzetek be dobozokba. És gyűlnek. Vagy elvesznek. Nem annyira gyakran hagyok el dolgokat, de akkor nagyon. Két kóstoló jegyzetei kerültek bele abba a füzetecskébe, aminek hetek óta nyomát se találom. És mostanra feladtam. Fotók készültek a kóstolókon, így fotóból emlékezek meg róluk.

Bujdosóék a kezdetektől a Dél-Balaton egyik legismertebb családi pincészete, de sokszor hallottam tőlük, hogy Konyáriék a vörösborok terén sokkal előrébb tartanak. Ez soha nem volt irigy kijelentés, pusztán ténymegállapítással egybekötött ajánlás, hogy oda is nézzünk be, ha náluk végeztünk. A Konyári borok azóta is tartják a szintet, de úgy tűnik Bujdosóék már vörösborban is felzárkóztak hozzájuk!

Két nagyon fura év van mögöttünk. 2020 volt az, amelyik jobban ráijesztett mindenkire, de 2021 lett a kétségbeejtőbb, mert nem kevés idő múltán se látjuk, hogyan térhetünk vissza a normális kerékvágásba. Visszatérhetünk egyáltalán? Vagy építhetünk egy másik, posztpandémiás normalitást? Arra gondolni se szeretnék, hogy az állandó vírusfélelemmel terhelt jövőkép milyen lehet majd. Hogy borozunk hát mi 2022-ben? 

Egy napló, amit Ménesen írtak, magyar nyelven, több mint száz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen munkanapló, hiszen jórészt a szőlő körüli munkákról, a pinceteendőkről tudósít, rendkívül érdekfeszítően. Szerencsére a naplót megtalálták és kiadták Szegeden! Kezdjük az új évet olvasással, könyvajánló következik.

Tudjátok mi volt a 3 legolvasottabb cikkünk az idén? És azt, hogy a szerkesztőnk, Ercsey Dani hogyan lett borszakíró? Netán azt, hogy milyen pezsgőt bontsunk ma este, vagy éppen azt, hogy mire számíthattok tőlünk 2022-ben? Ha bármelyik kérdésre nem a válasz, kattintsatok a cikkre, aztán hajrá!

A 25 éves Etyeki Kúriában nem a múlton merengenek, hanem a jövőt tervezik. 2033-ig vannak meg az üzleti tervek, melyben immáron kiemelt szerepet kap a helyi vendéglátás, és a soproni területek fejlesztése is.

A Csányi Pincészetben jártunk, új tartályok és új feldolgozó üzem, meg a fejlesztések voltak az apropó, de ha már ott jártunk, akkor természetesen a borokról is kérdeztük Romsics Lászlót, a Csányi Pincészet vezérigazgatóját. Interjúnk második része.

A birtok keresett meg levélben, hogy lenne-e kedvem megkóstolni néhány borukat. Örömmel mondtam igent, hiszen még nem volt szerencsém hozzájuk, bár viszonylag sok olasz bort kóstoltam az utóbbi években.

Előbb azok, amikről nem fogok beszélni: egy trópusi paradicsomot idéző szaloncukorról (fehércsokiba mártott, nem agyoncukrozott kókusz, benne - aranyló édes meglepetés! - kandírozott ananász), és egy kesudiós-tonkababos vajkaramellás műremekről.