Természetesen mást, másról, máshogyan kellene írnom ma este, de nem megy. Olvastam egy rövid írást, ami elgondolkodtatott. Talán nincs is igazam, de azért már csak a végig gondolás kedvéért hadd írjam le. Maradt talpon a magyar bormédiából bárki? Jó kérdés, főleg ha definiálni tudjuk, mit is jelent talpon maradni.

Újra füst szállt fel a Zsolnay negyedben, a Room Bisztro&Club teraszán, ahol egész évben rendszeresen tartanak gasztronómiai programokat hétvégenként, és készítenek mindenféle finomságokat a szabad ég alatt. A Sokáb bab napján különleges vendégekkel is találkozhattak a füstjelek hívásának engedő vendégek. Szabó Attila és Váncsodi József Oberon jártak, kóstoltak, interjúztak, megírták.

Liebling, Maszek, Zsófia, Vonzás, Bűvölet, Bárka. Ezek nem egy keresztrejtvény függőleges és vízszintes soraiba beírandó megfejtések, hanem olyan borok, amelyeket az idei Borjour Magnumon kóstolhatott a nagyérdemű közönség. Jó magándetektívként igyekeztünk minél több izgalmas borrejtvényt megfejteni a rendelkezésre álló néhány óra alatt anélkül, hogy a – magnum és egyéb – palackok utáni nyomozás zsákutcába jutna.

Elkészültek az egri Tóth Ferenc Pincészet és a Fabric Csokoládé új bor-csoki párosításai, így nem volt más hátra, mint hogy elmenjünk erre a különleges randevúra és megkóstoljuk őket a Pasaréti Club Étteremben. A borokat Tóth Katalin borász, a csoki-csodákat pedig a manufaktúra két mestere, Takács Viktória és Ulcz Adél mutatta be. 

Abszolút szubjektív beszámoló érkezik. Egy olyan kóstolóról, amiről pont tizenöt éve beszélgettünk először. Az Isztria ugyanis nekem egy nagyon meghatározó élmény, egy 2005-ös utazás indított el nagyon sok olyan folyamatot, amelyek révén ma borokkal foglalkozom ilyen-olyan megközelítésben. Egy olyan borásszal hozott össze ott a véletlen, akinek a látásmódja, a vele akkor és azóta már sokszor folytatott beszélgetések nem kis mértékben hatottak rám. Olyan barát, akivel mindig öröm találkozni, beszélgetni. Ivica Matošević járt nemrég a pécsi Elevenben.