Van abban valami izgalmas, amikor a pincészet helyeként megadott címet böngészve az utcaképben egy teljesen átlagos családi ház bukkan fel. Minden kétségünk szerte száll azonban, amikor a kapun megpillantjuk a keresett logót, és az udvarba belesve már látjuk a szüretelőládákat és a préseket is.

Történelmi gyorstalpaló, ami nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen lenne érthető a bolechówi Ber Dov (1723-1805) naplója.

Az ember fia a négy fal közé, karanténba zárva igyekszik elfoglalni magát. Ha eközben még borozhat is, hát nosza! Valahogy így születhetett meg a Pécsi Borozó szerkesztőségi tagjainak körében az a kezdeményezés, hogy párokba állva adjuk közre gondolatainkat egy-egy borvidék, régió két boráról. Számomra megtisztelő, hogy Ercsey Dániel padavanjaként Tokajról írhatok. Daniról tudvalevő, hogy a tokaji borok rajongója és kiváló ismerője, ezért kíváncsian várom, mit hoz édesfronton.

Következzenek a borok. Isztria pincészeteinek bemutatására jelen írásomban nem térnék ki, ugyanis a kóstolót követően három napos tanulmányútra indultunk, hogy testközelből megtapasztaljuk az ottani bor-, és gasztrokultúrát, melyről a nyári Borozóban részletesen olvashatnak majd! A többi borrégióból viszont szeretnék pár számomra érdekes borászatot bemutatni, melyeket (remélhetőleg) már idén beiktathatnak programjaik közé.

A címben Kvaszinger Lászlótól, Olaszliszka fiatal és tehetséges borászától idéztem, de egy ideig erősen kísértett az ötlet, hogy inkább ezt írjam: “Az ország címerében a hármashalom legkitűnőbbje: a tokaji.” Nem mi mondtuk, Jókai Mór írta le egykoron…

A Vinart Grand Tasting Horvátország egyik legrangosabb és legjelentősebb boros rendezvénye, melyre idén március 5-6 között került sor Zágrábban. Az immár ötödik alkalommal megrendezett kóstoló jelentőséget mi sem bizonyította jobban, mint hogy idén a részt vevő borászatok már jóval a határidő lejárta előtt visszaküldték a részvételüket megerősítő jelentkezési lapokat, és számos (kb. 30) pincészet várólistára került. A horvát boroknak szentelt Balkán Borklubban hallottakon kívül nem sokat tudtam déli szomszédunk borairól, így nagy izgalommal vártam első nemzetközi sajtóutamat… 

Szemelvények a bolechówi Ber Dov (1723-1805) naplójából, különös tekintettel a tokaji bor kereskedelmére vonatkozó részekre. Egy magyar nyelven még soha nem publikált memoár részletei most, a Pécsi Borozón!

Foglalkozásomból adódóan rengeteget mozgok a gasztronómia világában (szegény én…), sőt, ami irigylésre méltóbb, nagyon sokszor kóstoltatok borokat (csak a munka…). A nagy többségük profin elkészített, hibátlan, ugyanakkor konformista stílusú tétel, így amikor a munka végeztével azt a néhány deciliter maradványt hazaviszem, legtöbbször elfőzés és/vagy kiöntés lesz a sorsuk (a kedves olvasók alighanem szívesebben látnának már egy melegebb éghajlaton…).