Bár a cabernet franc-t történelmileg a Loire-völgyhöz, Bordeaux-hoz és Villányhoz kötik, napjainkban egyre több borász fedezi fel a hűvösebb klímájú területeken is. Az amerikai borvidékek fő fajtája ugyan nem a cabernet franc, de egyes régiókban fontos szerepet tölt be: a termelők a megbízható érést, a gazdag aromákat és a közepes testet keresik, a fajta pedig tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak.

A kóstolóval egybekötött előadás során három eltérő karakterű bort kóstoltunk: a tételek saját országuk történelmét és terroirját képviselték.

Michael David Inkblot Cabernet Franc 2021

Az alkoholtilalom után újjáéledő Egyesült Államok mára a világ egyik legsokszínűbb bortermelő országává vált. Ez a tétel a kaliforniai Lodi borvidékről származik. Rubinos árnyalatú, illatában édes, érett, aszalt gyümölcsös aromák dominálnak. Testes bor, fekete bogyós gyümölcsökkel és fűszerekkel, de dohány és vanília is felbukkan benne. 18 hónapot töltött francia tölgyfahordóban.

Zuccardi Poligonos Paraje Altamira Cabernet Franc 2020

Argentínában, ahol már 1550 óta termesztenek szőlőt, a malbec a zászlóshajó, de ez a tétel bebizonyította, hogy a franc is megállja a helyét. Színben hasonló volt az előzőhöz, de karakterében teljesen mást mutatott. A tétel betontartályban erjedt, finom fűszeresség és érett jegyek jellemzik. Közepesen testes bor, selymes tanninokkal és harmonikus savakkal.

Floresta Cabernet Franc 2021

Chile különlegessége, hogy a 19. században betelepített francia fajták itt megmenekültek a filoxérától. A kóstolt bor egy 2002-es ültetvényről származik. Bíborszínű megjelenés jellemzi, illatában ribizli és szeder mellett fűszeres és tölgyes jegyek keverednek. Kóstolva lédús, finom szerkezetű tanninokkal, vibráló savakkal és hosszan tartó gyümölcsös ízzel bír.

Toszkána vagy Újvilág?

A kóstoló lényege nemcsak az ízek elemzése volt, hanem az összehasonlítás a hazai pályával. Az előadás során felmerült egy érdekes gondolat: annak ellenére, hogy gyakran hasonlítjuk magunkat Toszkánához, a pohárba kerülő tételek másról árulkodnak. A kóstolt sor alapján úgy tűnik, hogy a villányi borok stílusa, érettsége közelebb áll a kaliforniai és dél-amerikai világfajtákhoz, mint az olasz példaképhez.

Míg a chilei tétel négyéves kora ellenére is meglepően frissnek, a villányi stílusnál „északibbnak” hatott, addig a kaliforniai tétel otthonosabban mozgott a magyar ízlésvilágban. Ahogy a kóstolt három tétel mindegyike képviselte saját hazáját, úgy mi az véljük, Villány feladata is az, hogy büszkén vállalja saját, egyedi karakterét.