Van egy hely Magyarországon, ahol még a focistákat is átszoktatták a sörről a fröccsre. Egy kisváros, ahol az emberek hétvégenként borbárba járnak, sőt mi több, kizárólag helyi borokat isznak. Egy hely, ahol mindig történik valami, felolvasóest, élőzene, mulatság, ráadásul még fürdeni is lehet, még ha nem is a bisztróban. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, Kiskunmajsáról beszélek.

Tizenhatodszor rendezték, hármasban mint Da bibere először látogattuk meg. Kapkodtuk a fejünket, a bőség zavara nem csak költői túlkapás. Tokaj, Somló, Badacsony, Eger, Pannonhalma, Sopron; habzó, csendes, száraz, édes, hordós, reduktív – régi ismerősök és új barátságok, volt itt minden, mint a Szépasszonyvölgyben! Helyzetjelentés, Kézdy Dániel-interjú és kóstolójegyzet a Furmint Február Nagykóstolóról.

Január végén a MagNet Közösségi Házban megrendezésre került az első Big Greek Week sétálókóstoló. A kóstoló az első olyan nagyszabású rendezvény, ahol széles körben, nagyobb mennyiségben lehetett megkóstolni remek görög (és georgiai) borokat huszonegy meghívott termelőtől. 

Halmosi Áron egy komoly szőlész-borász ember kölykösen csillogó, álmokba mosolygó szemekkel. Komolyság és mosoly nem ellentétei, hanem ikerszülöttei a léleknek. Aki csillagot kémlel, az ég és föld titkait fürkészi, csak komoly ember lehet. És mosolygós. Igen, még mindig a boremberekről beszélünk. 

Tavaly év végén örömmel láttam, hogy az Etyeki Pezsgő Európai Uniós oltalmat kapott, amit a népek - államtitkárok, boremberek, miegymás - az Etyeki Kúria öreghegyi Pezsgőbirtokának  Panorámatermében ünnepeltek, természetesen jónéhány palack etyeki pezsgő kíséretében. Ennek apropóján kerestem meg a kedvenc etyeki borászatom főborászát és  borturizmusáért és marketingjéért is felelős cégvezetőjét, tótumfaktumát, vagyis Mérész Sándort és Szerepi Szabolcsot, hogy a pezsgős terveikről kérdezzem őket. A beszélgetés azonban egy ponton nem várt fordulatot vett…

Az évtized híre robbant az elmúlt percekben, legalábbis a magyar boréletben biztosan. DNS kutatások bebizonyították, hogy egy szinte elfeledett török szőlőfajta Rodostó közeléből teljesen megegyezik a furminttal. 

Háromrészes Szentesi-jegyzetünk végéhez érkeztünk, és ideje számot vetnünk azzal, miért is fontos foglalkoznunk az ő dolgaival ennyit. A kuriózumborok miatt? Részben. Az elfeledett szőlőfajták előrégészkedése díjául? Talán. Egyszerűen, mert divat lett, kötelező lett boros körökben? Na, azért biztosan nem! Hát akkor? A válasz egy szóban: identitás.