Idén lett ötven éves a szalántai étterem, amelyet új üzemeltető nyitott újra a nyár elején. A háttér nem titok, a Tenkes Csárda csapata végezte el a ráncfelvarrást és hozta új formába a félszázados vendéglőt.

A tegnap délután Villányban az Újvilágról szólt. Kalifornia, Chile, Dél-Afrika. Olyan borokkal, amik nem igazán gyakran jutnak hozzánk. Viszont ha komolyan szeretnénk megismerni a fajtát, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, milyenek. Kilenc bort kóstoltunk, Peter McCombie MW fajtaismertetőjét követően.

Negyedszerre gyűltek össze a Villányi borvidéken a cabernet franc fajta termelői és rajongói, a Franc&Franc nemzetközi szakmai fórum évről-évre több érdeklődőt vonz Baranyába. A pénteki konferencia idén a Villányi Franc mellett az újvilági borokra helyezi a hangsúlyt.

Van az úgy, hogy az emberfia áll egy vinotékában, beszélget és a szeme megakad egy kövidinkán. És hazaviszi, behűti, kibontja még este. Ez pont ma történt velem, a sztori részletesebben a folytatásban.

Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

A szekszárdi csúcsborokra is készült receptúra, közösségi alapokon készítette el a sorozat első négy példányát négy remek pincészet. A Szekszárd Grand a 2012-es évjárattal debütált a piacon.

Egy esti beszélgetésnek indult, pár középfokú vizsgára készülő tanítvánnyal, de a végén barátsággá alakult, talán a jó borsor egésze, de ez a két bor mindenképpen hozzájárult. Elsősorban külföldi borok kerültek elő, meg a WSET számára alig létező kelet-európai példák. És ez utóbbiak okoztak nagyobb élményt.

Négy szekszárdi pincészet, a Heimann, Sebestyén, Eszterbauer és Takler először készítette el közös kritériumrendszer alapján, de saját karakterére és stílusára formált „nagy szekszárdi cuvée-jét” a 2012-es csúcsévjáratból. A különleges és nagyformátumú vörösborok közös alapja a minimum 25 % kékfrankos, valamint az ötéves érlelés. A cikk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg először.

A csúzai Kollár Pince boraival viszonylag gyakran találkozom, Baranya túloldalán talán az egyik legszebben fejlődő boros vállalkozás, ahol a turisztikai rész éppúgy épül-szépül, ahogy a borok színvonala is folyamatosan fejlődik. Bátran mondhatom, hogy pillanatnyilag a legjobb horvát kékfrankos náluk kóstolható, de most egy fehérborról írnék inkább, hiszen a pinot blanc a vezérfonál.