Június 15-e szombat. Az idei nyár eddigi egyik legmelegebb napja, amikor is a Pécsi Borozó Tolna-Baranya sajtóútjára indulunk. Programunkban három megálló szerepelt, ebéd a Fadd-Dombori Donautica Hotel és Étteremben, a Pannon Borrégió TOP 25 kóstolófesztiválja és végezetül vacsora a Kóstolda (beás) cigány étteremben, Pécsett. Izgalmas ízek és borok, „forró” hangulat és egy új kihívás várt, miszerint ezúttal nem a borokról, hanem az éttermekről készítek beszámolót.

A Duna partján található kisváros mediterrán hangulatú főtere a szokásos, éppen most hétvégére esedékes halászléfőző fesztivál előtt két héttel adott teret egy új eseménynek. Mint minden újnak, ennek is várakozásokkal, elvárásokkal telve készültem. Kétségtelen, hogy szükség van színvonalas rendezvényekre városunkban, kíváncsian vártam, vajon milyen is lesz. Amikor borfesztiválról beszélünk, egészen az elmúlt hétvégéig Baja nyilvánvalóan nem volt desztináció. Hogy ezek után lesz-e? Nos,azt én egészen biztosan nem tudom megmondani, még csak megtippelni sem, csupán személyes élményeimet, benyomásaimat, véleményemet megosztani, én így láttam…

Manapság az online marketing egyik legnagyobb guruja, Gary Vaynerchuk segít újraértelmezni a borok marketingjét. Ha ellátogatunk az Empathy Wines oldalra, akkor egy meglehetősen új mentalitással találkozunk.

“Ákom bákom, Te leszel a párom, Irgum-burgum sósstangli. Hörpints sógor, ha pezseg az újbor, Jó lesz nálad a cirfandli.” A cirfandli a szegény ember furmintja, amennyiben ugyanazokkal a problémákkal szembesíti a borászokat és a fogyasztókat is, mint a tokaji nagy testvér. Száraz vagy édes? Lágy vagy savas? Korán szedjük, vagy későn? Legyen egységes szabályozása? Mit írjunk a termékleírásba? Egyáltalán milyen palackba kerüljön? A különbség a méretekben rejlik.

Ültem a tokaji LaBor bisztró egyik asztalánál és azon igyekeztem, hogy a szúnyogokat is távol tartsam magamtól (nem volt könnyű, naplemente után egyre többen lettek) és a bodzaszörpömet is megigyam (kocsival voltam, borról szó sem lehetett). Bent az étteremben egy négy fős lánycsapat vacsorázott, a teraszon pedig hamarosan csatlakozott hozzám három fiatalember. Önkéntelenül is arra figyeltem, amiről beszéltek. “Villány sokkal jobb, ott legalább húsz ilyen hely van!” - mondta az egyikük. “Igaz, de végül Tokaj sem volt annyira messze, mint amit mondtál” - válaszolta a másik. Úgy tűnt, először járnak a borvidéken és még nem dőlt el, hogy utoljára-e.

A világban számtalan példát találunk a jó márkaépítésre. A Coca Cola - ha minden igaz - már a második legismertebb szó az oké mögött, de Puskás Ferenc neve is márkaként világít a nemzetközi futball egén. A bor világában sincsen ez másként. Vannak sikeres borvidéki márkák, vannak branddé vált pincészetek, vírusmarketinggel sikeressé vált borászatok és kizárólag a luxuspiacokat megcélzó borok és pezsgők. De van-e egyértelműen sikeres recept, ami példaként szolgálhat mások számára?

Etyek adott otthont május 30-án az első önálló pezsgőkonferenciának. A hiánypótló rendezvényre neves hazai és champange-i előadókat hívtak meg. A Borjog és Bormarketing Konferencia mintájára a szervezők egyik fő célja éppen az volt, hogy a pezsgőkészítés témáival megszólítsák az ágazat szereplőit. „Gondolatok a buborék körül” volt a szakmai fórum mottója, a programban olyan fontos kérdések szerepeltek, mint például a védett eredetű pezsgők hazai helyzete és jövőképe, „pezsgő-trend” a világban, “technológia vs. terroir”.

Az utóbbi időben egyre több közösségi bormárka állt össze, például a RedY, a Déli Fény, a BalatonBor, ezekről már mi is többször írtunk. Nemrég azonban rábukkantunk a Monori Közösségi Borra, amely a többitől eltérő módon készült el, a bemutatkozására mi is ellátogattunk.