Kell-e még a borszakíró? Ez a kérdés is felmerült bennem, az utóbbi időben mindenki a ChatGPT lehetőségeiről és tudásáról beszél a környezetemben, gondoltam, én is teszek vele egy próbát. Egy előre még van esélyem, de már csúszós a pálya.
Madeira a világ szemében az erősített borokról szól, de azért egyre többen próbálkoznak normál borkészítéssel is, kisebb-nagyobb sikerrel.
Az ember életében ritkán adódik 100 pontos bor, amit aztán egész életében emleget. Talán ezért tűnik úgy, hogy gyakoriak a tökéletes borok, mert mindig, mindenkinek ezekről akarunk beszélni.
Hát az úgy van, vakargatom a fülem tövét, bizony úgy van, hogy bűnbe estem. Nem most, évtizedekkel ezelőtt. A bor igazándiból akkor még nem is nagyon volt képben, de egy ital már megvett. Eleinte büszkén mutogattam a barátaimnak, aztán már rájöttem, megosztó személyiség, nem mindenki fogja megszeretni. És amikor rátaláltam a távoli rokonra, nos, azóta duplán csalom meg a bort, mikor tennék vallomást, ha nem Valentin-napon.
Hogy 15 éve vagy 17, arra senki se emlékszik pontosan, de kerekítve közel két évtizede rendezik meg a Jásdi Pincében az Olaszrizling Szerintünk rendezvényt. Volt egynapos, jelenleg kétnapos, szakmai és közönségnap is van, de az mindenképpen fontos, hogy így év elején alkalom nyílik beszélni az olaszrizlingről. Ha kicsit ferdíthetem a címet, szerintem (de talán az ottlévők szerint is) Magyarország legjelentősebb fehérszőlőjéről.
Paszternák István régész-falkutató, a Sajószentpéteri Református Nagytemplom gondnoka, aki nem is olyan régen gótikus freskókat tárt fel a mérai református templomban. Az előkerült képeket hatszáz év óta ő látta először. De vajon milyen egy régész-falkutató élete Magyarországon? Egyáltalán mit csinál egy régész-falkutató? És ami szintén lényeges, vajon mit iszik, ha hazaér a magyar Indiana Jones?
Ha az ember Ravennában jár, érdemes a látnivalók után elzarándokolni egy közeli borászatba is, megpihenni és persze olcsóbb alternatívákat keresni az egyre dráguló Amarone borokkal szemben.
Voltak évek, hogy gyakran nyaraltunk valahol Crikvenica környékén és minden évben átautóztunk Krk szigetére, a sziget nevét viselő városban tettünk nagy sétákat, majd átmentünk Vrbnikbe, elsősorban žlahtina-látogatóba. Van ott kedvenc étterem, vannak kedvenc sziklák és a városból kifelé menet a Katunar pincészet kóstolóterme sem maradt ki soha. Most már néhány boruk itthon is kapható, megidéztem a krki nyarat.