Hatodik alkalommal sorakoztak fel február 22-én a Corinthia szálló dísztermében a szekszárdi és egri bikavérek, ezúttal a Borjour csapatának szervezésében. A nagyszabású megmérettetés előtt a hotel egyik különtermében, békés „terepasztal” mellett a borszakírók megbeszélést tartottak, hol is tart ma a bikavér. A kerekasztal beszélgetést Mészáros Gabriella borakadémikus vezette, aki erre az alkalomra négy-négy olyan szekszárdi és egri bikavért választott ki 2016-ból, amelyek valamilyen szempontból tanulságosak. Ha ilyenek lennének a magyar bikavérek, persze máris fellélegezhetnénk, hogy jó úton haladunk, de azért még sok a tennivaló. A kóstolás közben felmerült legfontosabb kérdéseinket (és lehetséges válaszainkat) összegezzük most.

Meglepő eredménnyel zárult a Kalamáris Borbisztróban megrendezett Cabernet Franc Bor-Boksz a Szekszárdi és a Villányi borvidékek között. Öt súlycsoportban választottunk - két-két tétel közül - kedvencet, és a rendezvény végén abszolút győztest is.

Vettünk részt (ahogy az összes eddigin, kihagyás nélkül), a borjogi és bormarketing kérdéseknek szentelt tavaszköszöntő konferencián, ahol többek között bemutatták a Magyar Turisztikai Ügynökség által kialakított új magyar bor arculatot is. Ami a személyes facebook-oldalamon elég nagy kommentsorozatot váltott ki, de majd később foglalkozunk vele bővebben.

Múlt héten szerdán a Kóstolom borbárban lehullt a lepel a Villa Tolnay új borairól. A Csobánc-hegy lábánál fekvő 20 hektáros borászat, amelynek kóstolópincéje azon az idilli helyen található, ahol Tolnay Klári színésznő és filmrendező férje villája állt, ahová a művész házaspár 1936 és 1944 között járt „feltöltődni a világ zaja elől”, most bemutatta új borait és új arculatát. Bár a népszerű színésznő filmslágerének címünkben szereplő soraira nagyszüleink még elérzékenyülve vágnák rá: „a vágyam csak ennyi” (és erre akár marketing kampányt is fel lehetne építeni), a Villa Tolnay borai mégsem erről szólnak, hanem arról, amit az új címkék is sugallnak, és ami a palackban van: a CSOBÁNC-ról.

Február 23-án már a furmintnak kijelölt hónap utolsó pillanatainak egyikén vettünk részt a Kalamáris Borbisztró Furmint Februárján. A korábbi tematikus kóstolókhoz hasonlóan ezt is Szabó Zoltán vezette le, így a szőlőfajtáról is hallhattunk az általánosságokon kívül érdekességeket. Szerencsére a jó hangulattal nem kellett várni a borok okozta feloldódásig. A legtöbb asztalnál ugyanis nagyobb társaságok ültek, és a törzsközönség is már rutinosan mondta el a véleményét a borokról és Zoli megállapításairól.

Szóval megint a 19 – Bar&Shop-ban kóstoltunk skót párlatokat, Rektenvald Attila tulajdonos ez alkalommal a „hordóerősségű” viszkiket vonta a fókuszpontba, ezek közül is 5 érdekes, nehezen elérhető tételt. A tárlatvezetést ismét Fülöp András, a WhiskyNet munkatársa végezte, akit már-már barátunkként üdvözöltünk megérkeztekor.

Másodszor rendezte meg a Pécsi Borvidék Hegyközségi Tanácsa a Borfarsangot, a Jókai Rendezvényház volt a „tett” helyszíne. Persze, nem kellett beöltözni valami jelmezbe, sőt, ezt a borászok sem tették, csak úgy lehetett kóstolni a finom borvidéki borokat. 14 pincészet mintegy 50 bora vett részt a kóstolón, amely a 2018-as tételeket, illetve a 2019. elején forgalomba került új tételeket volt hivatott bemutatni. A tervezett szereplők közül egyedül a bólyi Ivik Borászat nem jött el, betegség miatt.

Valódi idő- és gasztronómiai utazásban lehetett részünk február 16-án, amikor a Hetényi Pincészet meghívására Mecseknádasdra látogattunk. Grand Opening elnevezésű borvacsora estjük egészen a ’20-as évekig repített bennünket, a korhoz igazodó díszlet, csillogás, zene és dress code pedig alkalmat adott arra, hogy belesimuljunk ebbe a jó pár éve reneszánszát élő és szezonok óta tartó vintage-őrületbe.

Két bort bontottam nemrég - nem volt egy kerek évforduló, de mégis születésnap -, egyiket szándékosat, a másikat véletlenül. Aztán milyen jól tettem, pont így, ebben a sorrendben, elszállhat ugyan napközben a kocsi világítása, de este finom a vacsora, vidám a család, tetszenek a borok, mi kell még?