Jó néhány év és interjú van már a hátam mögött, de olyan áhítattal és szeretettel még soha nem hallottam borászt mesélni a szőlőről és a borról, ahogy Vida Péter teszi. Tudtam én ezt jól, hiszen számos rendezvényen találkoztunk már és hallottam beszélni - az is magával ragadó volt -, de amikor az ember kizárólagosságot élvez egy órán keresztül, minden szó és mondat csak neki szól, az mégis más. Mindez pedig egy madárcsicsergős délelőtt, a teraszon, miközben egy cirmos macska tekergőzik az ember lábánál… nos, a percek mintha elszaladtak volna, az idő egy teljesen más dimenzióba került, miközben ő elementáris erővel emelt ki történeteivel a jelenből. Bevallom, némelyiknél még a könnyem is kicsordult. Biztosan állíthatom, hogy Vida Péter okkal kapta Istentől mind a borkészítés képességét, mind pedig azt, hogy meséljen róla.

Szavazzunk együtt a kedvenceinkre – október 31-ig várjuk voksaitokat a kedvenc Pannon Borrégiós étteremre, szálláshelyre és pincészetre. A díjakat az Adventi Borszalonon adjuk át, december 7-én.

A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.

Április általában az egyik legideálisabb hónap az íráshoz. A kiszemelt borászok, borászatok relatíve ráérnek a mi kis Pécsi Borozónkra. A szüret már csak egy elhalványuló, régi emlék, a tavaszi előkészítő munkákkal – kis szerencsével – már végeztek. Az időjárás, ha olykor netalán kicsit szeszélyes is, de már tökéletesen alkalmas a termőterület bejárására, akár gumicsizma nélkül is. Nincs is más ilyenkor hátra, mint előre! Gadget kollégával ezúttal a Pécsi Borvidék legnyugatibb csücskébe tartunk Mozsgóra, ahol egy ígéretes fiatal bortermelővel, Gáspár Szabolccsal van találkánk. Cikkünk a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.

„Erős kontraszt” – gondoltam magamban, miközben a tűző napsütésben sétáltam a budapesti Nagykörúton a Tűzoltó utcába. „Mármint a természetes és az ember alkotta között” fűztem tovább a gondolatot, és néztem, ahogy a körút közepére emelt kordonok között nagy halmokban állnak a feltört aszfalt és síndarabok és merednek az ég felé a 4-6-os villamos pályájának felújítása miatt. Eközben a házak és a beton oldalról és alulról is sugározták felém a hőt.

Varasd megye szívében, Horvátország északi részén, idén már második alkalommal rendezték meg az „Alpok-Adria” Nemzetközi Tökmagolaj Kiállítást. Ez az első és máig egyetlen olyan nemzetközi kiállítás Európában, amelyet a tökmagolajnak, ennek a kulináris aranynak szenteltek, hiszen az olajok exkluzív és értékes kategóriájához tartozik.

A Hungarian Wines által meghirdetett Web Wine Writing 2019 cikkverseny augusztus 10-én lezárult. Első körben a zsűri szavazott, így került mind a hat kategóriából 3-3 cikk a döntőbe, majd az olvasók szavazhattak 2 héten át. A Pécsi Borozó 5 cikkel került a döntőbe a 9 magyar nyelvű cikk közé, végül mindhárom kategóriát a mi szerzőnk nyerte meg!

Van az úgy, hogy a diszkontban araszolgatok a kassza felé, a majdnem három éves közben a legharsányabb formáját mutatja a bevásárlókocsiban alig megmaradva, azon agyalok, hogy mit felejthettem el, amikor szembejön két crianza is, mindkettő ezres alatt. Este meg is bontom az egyiket (random választás volt, név és címke csupán), hadd szörnyülködjek.

Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”