Nyitókép: A télen is gyönyörű Nagy-Eged hegy. A kilátást rontja a szinte „véderdővé” hízott iszalag…

Több évnyi stagnálás, nyugalmi helyzet után a 2023-as év már nem volt egy méznyalás a Zalai borvidéken, a 2024-esben még inkább megindult a borvidék a szőlőkabóca lejtőjén, idénre pedig akár a katasztrófaturizmus is megjelenhetett volna Csörnyeföld, Lenti vagy Zalaszentgrót ültetvényeiben. De, a folyamatok nem álltak le a borvidékek közigazgatásai határainál, és idén év végére ott tartunk, hogy a huszonkettő egységből huszonegyben igazolt a betegség jelenléte. Az az egy Bükk, de, ahogy Hajdu Roland helyi borász beszámolt róla, ott is meg fog jelenni a következő évben, 100%-osra növelve az elterjedési arányt.

Nyugati (olasz, osztrák) megfigyelések és kutatási eredmények számolnak be róla (e cikk szerzőjének egy klosterneuburgi gyakorlati oktató adta át az infót), hogy a betegség akár 3-5 évet is lappanghat a szőlőtőkében, és csak azután aktivizálódik, a tőke tönkremenetelét okozva. Ennek okán, egyrészt, nem kell meglepődni a 2023-24-25-ös robbanásszerű terjedésen, és nem kell meglepődni azon sem, ha jövő év végén arról talál valaki (bárki) cikkezni, hogy teljes borvidékek vagy legalábbis borvidéki részek fertőződtek meg komplexen. Kétségtelen, ha így lesz, azzal kiütjük a címben feltett kérdés első tagjára a választ.

Ez a cikk a teljes körűség igénye nélkül, bár, erősen törekedve a többlábon állásra, arra tesz kísérletet, hogy az első országos nekibuzdulás után, a szőlő téli nyugalmi időszakában milyen lehetőségek, megelőzési, védekezési, újjáépítési szakmai és anyagi előfeltételek és kézzel fogható lehetőségek vannak a gazdák kezében ennek az egylőre gyógyíthatatlan betegségnek a kezelésére. Ennek okán jónéhány folytattam interjút, némileg tudományos módon strukturált, ha nem is teljesen mélyinterjút. Mindenesetre ugyanazt a kérdéssort kapta meg minden szereplő: Androsics Ferenc (Balatonboglár), Bencsik János (Neszmély), Borbély Tamás (Badacsony), Hajdu Roland (Bükk), Kiss István (Tokaj és Tarcali Kutatóintézet), Molnár Ákos (Sopron és HNT), Podmaniczky Péter (Balaton régió), Schunk József (Pécs). Az érintett borászok zömmel dunántúliak és zömmel valamilyen pozíciót is viselnek (jórészük hegyközségi és/vagy borvidéki elnök) – nyilván, a terjedés itt a gyorsabb, innen halad tovább kelet felé. 

A betegség Csörnyeföldnél lépett be Magyarország területére és a Bussay birtokon aratott először és legkeményebben eddig. Oda Szlovénia felől érkezett, a Lendva központú Prekmurje borvidéken sem jobb a helyzet sokkal, mint a Mura/Kerka másik, magyar oldalán. A legközelebbi gócpont azonban nem itt van, hanem Ausztria Vulkanland Steiermark nevű borvidékén, ott is egy Klöch nevű kisváros szőlőskertjeiben: ez az eddigi egyetlen olyan terület, ahol Ausztriában (eddig két hektár terjedelemben) ki kellett vágni, elsősorban tramini ültetvényeket. Bár, a két ország között van egy harmadik is, de Klöchnél légvonalban valójában alig 20-25 kilométerre vagyunk Magyarországtól – a kabócáknak ez nem távolság.

Kérdéseimmel nagyon konkrétan arra voltam kíváncsi, hogy:

1. milyen konkrét borvidéki eredménye volt az októberi országos, de mintavételes, közel sem teljeskörű szemlézésnek.

2. Milyen szakmai segítségeket, ismereteket kaptak eddig a gazdák, és mire lehet számítani.

3. Milyen helyi intézkedések születtek eddig és fognak születni a betegség preventív gátolására (kényszerkivágások, elhanyagolt szőlőskertek, elhanyagolt hobbikertek, elhanyagolt erdő menti területek kérdése). 

4. Milyen anyagi támogatásokra lehet számítani, mind a védekezés, mind a kivágás (és ezzel jövedelem kiesés), mind az újratelepítés (és ezzel újabb költségviselés) támogatására.

5. Milyen olyan további intézkedések történnek helyi szinten, amelyek segítik a borvidék túlélését, fejlődését, és ezt hogyan, milyen kommunikációval képzelik el.

A HNT (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) honlapján elérhető információk szerint az októberi országos szemlézés 3385 ha szőlőterületet érintett. Ehhez képest 8600 hektáros értékről is lehet olvasni, és ez utóbbi tűnik a valósabb adatnak, mert a megkapott hozzávetőleges adatok szerint a Balatonboglári borvidéken kb. 4-500 hektárt, Pécsett kb. 150 hektárt, Neszmélyen és a Bükkben 3-300 hektárt, Sopronban, a zárlati részeken pár tucat hektárt sikerült bejárni. Badacsonyban a területek mintegy fele, azaz kb. 900 hektár volt érintett az ellenőrzésben, míg Tokajban a végső összesítések közel ezer hektárt mutatnak ki. Azaz, csupán a cikkben érintett borvidékekről összejön a hivatalos oldalon elérhető adat.

A 8600 hektár mindazonáltal azt jelenti, hogy szakmailag megalapozott szemlézés a statisztikailag (még) nyilvántartott területek (kb 56 ezer Ha) alig több, mint 15%-án történt, a szüreti jelentéssel érintett területekhez (mintegy 48 ezer Ha) viszonyítva pedig kb. 18% az adat. A vizsgálat csak professzionális (azaz, árutermelésre bejelentett) területeket érintett, a hobbikertek (kevés kivételtől eltekintve, pl. Hosszúhetény), a felhagyott területek, valamint a területeket legalább közvetlen övező erdősávok bálványfás és/vagy iszalagos területei nem voltak érintve. 

A fitoplazma (grapevine flavescence dorée (FD)) a szőlő bakteriális fertőzése. A NÉBIH honlapján elérhető tájékoztató szerint a fitoplazma „a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton tovább terjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Tovább terjedésében jelentős szerepet játszik fő vektora (szállítója), az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe.”

Magyarán a szőlőkabóca felszívja a fertőzőanyagot a beteg szőlőnövényből, majd újabb szívogatással átörökíti a cuccot az egészséges növénybe. Egy beteg növényből ma még ismeretlen, hogy mennyi új, még egészségesbe. A beteg növény levelei elkezdenek felpöndörödni és elsárgulnak (innen a neve is), a vörösbor szőlők esetében pirosassá, bordóvá válnak. Késő nyárra, őszre a beteg tőkék vesszői ruganyossá, gumissá válnak. A vesszőkbe beleszáradt levelek csak nehezen, külső hatásra (pl. erős szél) hullanak le.

Mivel a betegség ellen (még) nem tudnak a gazdák védekezni, ezért a védekezés egyelőre, rovarirtó szerekkel, a szőlőkabóca ritkítására irányul. Ezen túlmenően preventív védekezés az olajos rézkénnel történő lemosás (akár késő ősszel és kora tavasszal is), amelynek révén a kijuttatott olajos anyag a kabóca által lerakott tojások kikelését akadályozza, ezzel a tavasszal kikelő kabócák számának csökkentéséhez járul hozzá.

Tünetes levelek fehérbor szőlőben (balra) és vörösbor szőlőben (jobbra)

A hazai szabályozás szerint a legalább 30%-ban fertőzött területeket ki kell vágni. A Zalai után jelenleg a Soproni borvidéken a legsúlyosabb a helyzet, Molnár Ákos tájékoztatása szerint a jánostelepi és a balfi részen nagyszámú a fertőzéssel érintett ültetvények száma, a mostani állapot szerint közel 100 hektárnyi szőlőt ki kell majd vágni. A Virágvölgyi részben pedig a kényszervágások már a szemlézések előtt megtörténtek. Egy részük a 30% felettiség kritériuma miatt, másik része pedig felhagyott terület volt. Itt a hegyközség járt el saját jogkörében. Délebbre, a Balaton partján sem jobb a helyzet: az Androsics birtok egyik nagy, összefüggő területén 3-5%-os, a másikon is 1%-ot elérő a kivágandó (részben már ki is vágott) területek aránya.

A 2025. őszi fejlemények egy izgalmas pontja az imént említett, a felhagyott területek elrendelt kivágásának az esete. A jogszabályi változtatások a hegybírók kezébe elvileg egy olyan, felgyorsított határidőkkel szabályozó eszközt tett le, amivel elvileg hatékonyabbá válhat a nem művelt területek kivágása/kivágatása. A rendszer maga létezett eddig is, viszont most egyrészt gyorsítottak a folyamatokon (felszólítási és reagálási határidőkön), másrészt egyértelműen a hegybíró kezébe tették le az intézkedések jogát, a kivágás elrendelésével együtt. Ezzel a szabályozással kapcsolatban azonban több probléma van. Amit egyhangúan minden interjúalany kiemelt, hogy a hegybírók jelenlegi eszközrendszere és leterheltsége nem teszi lehetővé, hogy még ezt a plusz feladatterhelést is elbírják, így minden jóindulat mellett is, nem fogják tudni ezt a feladatot megoldani. Ezzel kapcsolatos, szintén általános kritika volt, hogy ennek az egész folyamatnak jelenleg nincsen eljárásrendje, amely valamiféle egységes szabályozás alapján tudná a rendszert működtetni (jogtechnikailag: hiányzik a végrehajtási rendelet). Az eljárásrendnél fő kérdés Molnár Ákos szerint, hogy ne legyen jogilag támadható egy kivágás elrendelése. Hajdu Roland ehhez azt tette hozzá, hogy egyelőre nincs is forrás biztosítva a tevékenységre, a hegybíróknak (hegyközségeknek) maguknak kell ezt előre finanszírozniuk. Egyelőre ígéret van, hogy erre lesz forrás, és elég forrás. 

Kiss István fontos közlése az is, hogy egyelőre egy eljárásrendnek az is a feladata lenne, hogy definiálja, mi az a felhagyott terület egyáltalán: lemetszi, de nem permetezi vagy megkaszálja egy évben háromszor, mintha rendben lenne; azaz, hol a határ? És az erre adott válasz visszakanyarít minket a jogi védhetőséghez.

Fontos az is, és ezt Androsics Ferenc, Hajdu Roland és Schunk József is külön kiemelték, hogy jelen pillanatban semmilyen szabályozás (rendelet) nincs a nem művelt borvidéki hobbikertekben elrendelhető kényszervágással kapcsolatban, valamint legalább a kataszteri területen lévő vagy közvetlen azok határában elhelyezkedő erdősávok legalább széleinek a vizsgálatával kapcsolatban. Tehát, hiába van a szőlőskertekben megfelelő kivágási és zárlati tevékenység, ha egyrészt jelenleg sem eljárásrendileg, sem finanszírozásilag nem biztosított a felhagyott szőlőskertek kivágási folyamata és sem a hobbikerteket, sem az erdőszéli iszalag és bálványfa sávokat nem érinti semmilyen jogszabály. Podmaniczky Péter közlése, hogy ugyanakkor az eljárásrendet is meghatározó végrehajtási rendelet foglalkozni fog legalább a hobbikertek kérdésével, az ígéretek és a tervek szerint a hegybírónak legalább a hobbikertek felé történő intézkedésre lesz jogosultsága. Legalábbis a HNT 2025. decemberi közgyűlésén erről (is) tárgyaltak. Amúgy a Balatonboglári borvidéken is a végrehajtási rendeletre várnak, merthogy a korai érintettség okán itt már az összes felszólító levél elment, és tudják/ismerik azokat a területeket, ahol a kivágást meg kell lépni, mert nem történt semmi.

Androsics Ferenc közlése, hogy a Szegedi Egyetem pl. tud drónfelvételek és azok szoftveres kielemzése révén információkat biztosítani ezeknek az erdőszéli sávoknak és természetesen a szőlőterületeknek a tünetességéről. Javaslata szerint erre a tevékenységre is a télen egy protokollt össze kellene állítani, legalább mintaként, és jónéhány próbamérést megcsinálni. „Hamarabb fel lehet(ne) tárni a gócpontokat, egy nap alatt ugyanis 40-50 hektárt tudnak lefotozóni”. – Feri (sajnos már rutinból) látja már a kopasz tőkéken is a tüneteket (gumisodott vesszők formájában, tényleg látványos), így már a metszés előtt ki lehetne vágni vagy legalább zárlat alá helyezni további területeket.

Azt pedig csak magam teszem hozzá, hogy a kivágási szabályozás is laza: a jelenlegi magyar szabályozás 30%-os fertőzöttség felett rendel el teljes kivágást az adott területre vonatkozóan. A szlovén és az osztrák szabályozás pedig már 20%-tól. Mert abban az osztrák, a szlovén, és a hallottak alapján a megkérdezett magyar gazdák is egyetértenek, hogy azt a szőlőskertet, amely idén még 22%-kal „megúszta” a „teljes fejszét”, azt jövő ilyenkor biztosan ki kell vágni – a plusz egy évben viszont tovább fog fertőzni az is…

Mindeközben nincs eljárásrend, nincs egyértelműen címkézett forrás erre a legalapvetőbb tevékenységre (sem).